John Wick

"Viggo Tarasov: - És mindez egy kocsi miatt? Meg egy átkozott kutya miatt?
John Wick: - Csak a kutya miatt..."

John Wick (Keanu Reeves) egykor az orosz maffia legjobb bérgyilkosa volt, de a felesége, Helen (Bridget Moynahan) miatt hátrahagyta a múltját. A nő azonban súlyos beteg, és John egy nap kénytelen szembenézni az elkerülhetetlennel: Helen meghal. A temetés után azonban a férfit váratlan csomag várja. A felesége síron túli ajándéka, egy kölyökkutya, mégpedig azzal a céllal, hogy Johnnak segítsen túllépni a tragédián. Ám egy éjjel betörnek a férfi házába, őt magát csúnyán összeverik, a kocsiját ellopják, a kutyáját pedig megölik.

De John Wick egykor az orosz maffia legjobb bérgyilkosa volt...

Hullámcsat egyszerűségű történet, elismerem, de nekem tetszett a koncepció. Szerettem volna egy jóféle bosszúfilmet látni, jó akciókkal, és egy jó Keanu Reeves-szel. Mondom, mi valósult meg belőle:

Az akciójelenetek szerintem iszonyú jók (a finálé kivételével). Nem tudom, a való életben, egy valós szituációban mennyire lehet funkcionális az ilyesfajta lövöldözés, és verekedés, de így, ahogy itt tálalják, határozottan célirányosnak tűnik. Emberünk a maximális bodycountra törekszik, összpontosítva, megfontoltan, az áldozatok többségét egy fejlövéssel leterítve, ha meg az nem megy, jöhet a kettő-a-testre-egy-a-fejre kombó. És Keanu baromi jól csinálja. Hiteles, ha lövöldözni kell, de ha bunyóra kerül a sor, akkor sem azt a lassú verekedést tolja, mint korábban. A zeneválasztás is a helyén van, a kamerát is alig rángatják, mégis látványos, és dinamikus az egész.

És itt jön a már megszokott "de"...

Mert először is el kell hinnünk, hogy ez egy olyan világ, ahol a John Wick-féléknek egy külön hotel van fenntartva teljes ellátással, ahol megszállhatnak, amíg az ügyeiket intézik. Egy olyan világ, ahol mindenre megvan a megfelelő ember, és persze mindenki ismer mindenkit.

Meg aztán ott van a már említett finálé. A Michael Nyqist által alakított orosz maffiafőnök pisztolyt eldobva lazán nekiáll bunyózni a legjobb bérgyilkosával? Addig még rendben van, amíg a fiacskáját (ő az a bizonyos kutyagyilkos-kocsitolvaj) tanítja móresre néhány szép parasztlengővel. Bár, megjegyzem, Nyqist semmivel sem alakítja hangsúlyosabban ezt a karaktert, mint a legutóbbi Mission Impossible főgonoszát, pedig itt még a játékideje is több volt. De ez a bunyó a fináléban gyakorlatilag semmilyen.

Hogy a maffiózó fiát alakító Alfie Allen egy az egyben ugyanazt hozza, mint amit a Game of Thrones Theon Greyjoy-aként, azon ugyan meglepődtem, de mivel másban eddig még nem láttam, lehet, hogy csak ennyit tud a srác.

Azt viszont abszolút nem értettem, hogy olyan kaliberű színészeknek, mint Ian McShane, vagy Willem Dafoe, hogy lehet ilyen nyúlfarknyi szerepet adni? Jó, utóbbi többet van a vásznon, és némiképp ki is van dolgozva, de, ha McShane-nek több volt a szövegkönyve egy A/4-es oldalnál, akkor megeszem a nem létező kalapom. Bridget Moynahan-nek meg - még ha nem is túl nagy tehetség - jó, ha két jelenete van, ebből az egyikben épp meghal a kórházi ágyon. Adrianne Palicki pedig már az Agents of S.H.I.E.L.D.-ben is hiteltelen volt, mint kőkemény gyilkos, szóval itt is erősebb a dekoltázsa a színészi játékánál. Persze nyilván ezért is szerepel a filmben.

Nem vártam, hogy megváltsa a világot a műfajon belül, különösen a The Equalizer öncélúsága után, de igazából így is csak egy fokkal jobb annál. Talán az a baj, hogy mindig túlzásba esnek, semmi nem elég, vagy, ha az akciók jók, a történeten vérzik el a film. Nem tudom. Azt viszont igen, hogy, ha a finálé nem ilyen lenne, jó eséllyel újranézném. Így viszont meggondolandó, bár egynek azért jó volt.