Az Amazonas kincse (The Rundown)

"Beck: - Travis, két választása van.
Travis: - Tessék?
Beck: - 'A' vagy 'B' lehetőség.
Travis: - Mi az 'A'?
Beck: - Szépen velem jön, mintha mi sem történt volna. Elkocsikázunk a repülőtérre, és megkezdjük hosszú utunkat Los Angelesbe. Nem folyik vér, nem törik csont. Sima ügy.
Travis: - És mi a 'B' lehetőség?
Beck: - Az 'A' ellentéte. De azt nem ajánlom."

Beck (Dwayne Johnson) profi behajtóként dolgozik, de közben arról álmodik, hogy megnyitja a saját éttermét. Ehhez persze tőke kell, ezért elvállal még egy utolsó, nagy pénzzel kecsegtető melót. A megbízója fiát, Travist (Seann William Scott) kellene megkeresnie, és hazaszállítania Brazíliából, de a dolog bonyolultabb, mint Beck elsőre gondolta volna, mert Travis lekötelezettje a helyi kiskirálynak, Hatchernek (Christopher Walken). A srác ugyanis biztos benne, hogy megtalálta egy nagy értékű aranyszobor, a Gato do Diablo lelőhelyét, a kincsből pedig Hatchernek is részesedése lenne.

A film, amiben Dwayne Johnsont még csak simán The Rock-nak hívták, és amiben fele akkora volt, mint most, pedig már akkor sem volt kicsi. A film, ami gyakorlatilag 5 perc után megmutatja, mire is számíthatunk, de a lendülete végig kitart, és még a szintet is emelni tudja. A film, amit sokadjára veszek elő, és minden alkalommal ugyanazt a szórakozást nyújtja.

Régre visszanyúló közös múltam van The Rock-kal, bár ő ezt nyilván nem tudja. 2001-ben robbant be a köztudatba a Múmia visszatérben, és én azóta szinte minden filmjét láttam. Volt köztük jobb is, rosszabb is, meg olyan is, amiről megtekintés nélkül is tudtam, hogy milyen. De függetlenül attól, hogy milyen szerepei voltak az elmúlt majdnem 15 évben, én továbbra is bírom a fickót, mert karizmatikus, igazi egyéniség, és remek a humora. Több helyen olvastam róla negatív véleményeket, sokan nem tartják színésznek, és tulajdonképpen nem is az. De gyerekkorunk izompacsirtái, Stallone, vagy Schwarzenegger ugyan mennyivel nyújtottak többet színészileg a saját filmjeikben? Egy dologban kellett hitelesnek lenniük, mégpedig abban, hogy akár egy hadseregnyi rosszarcút is leabálnak különböző fegyverekkel, vagy, ha azok elfogytak, hát puszta kézzel. És teljesítették? Minden alkalommal. The Rock javarészt ugyanezt csinálja, csak egy-két évtizeddel később. De, hogy miért is térek ki erre? Mert abban a bizonyos első 5 percben kedvenc Arnoldunk cameozik egy jelenet erejéig, kvázi, mintha átadná a stafétát. Remek jelenet, igazi rajongóknak való.

Nem hagyományos értelemben vett akciófilmről beszélünk, inkább amolyan akció-kaland, némi Indiana Jones-os kincskereséssel megfűszerezve, és ez nagyon jót tesz neki. Van benne egy minimális társadalomkritika ugyan, de csak módjával, tényleg csak azért, hogy legyen egy kis mélysége is a dolognak. Viszont minden más rendkívül szórakoztató, még a kanos majmokkal való altesti poénkodást is sikerül tűréshatáron belül tartaniuk.

Ennyi felvezetés után pedig jöjjön a lényeg, azaz az akciók. Mert akad belőlük nem is kevés, és mind fantasztikusan megkoreografáltak. Kezdve azzal a bizonyos első jelenettel, amivel egyből belecsapnak a lecsóba. A kamerakezelés is remek, rengeteg a lassítás, de mégsem öncélú, alaposan rázoomolnak a lényegre, majd ott kimerevítik a képet egy pillanatra; az ehhez hasonló megoldások egyediséget csempésznek a műfaj sajátosságaiba. The Rock pedig mindent megtesz annak érdekében, hogy hiteles legyen. Nagyon sok jelenetet bevállalt, a bunyók tényleg csonttörőnek hatnak, és van 'Rock Bottom' is, ráadásul az állandó stroboszkópozás ellenére klasszissal látványosabb, mint abban a filmben, amiben korábban kifogásoltam ugyanezt.

Seann William Scott kifejezetten jópofa, és sikerül emlékezetesnek maradnia, annak ellenére, hogy nem lesz alpári. Mondom ezt úgy, hogy az Amerikai pite-filmek nem hogy nem kedvenceim, de egész egyszerűen értékelhetetlennek tartom őket. Bár az is igaz, hogy végignézni csak egyet sikerült, de ez már végképp nem tartozik ide. Viszont még valami Scottról, hogy azoknak a hölgyolvasóimnak is meghozzam a kedvét, akiknek valamiért ez a film még kimaradt: szóval barátunk egy jelenet erejéig villant egy meglepően leszálkásított felsőtestet. Jól karban van tartva a srác, ez ruhában is látszik rajta, de erre azért nem számítottam anno.

Christopher Walken pedig... nos, hát ő Christopher Walken. Kell ehhez bármit hozzátenni? Ez az ember egy színészisten, aki bármit el tud játszani, szóval ez a szerep neki szinte csak ujjgyakorlat, de én azt látom rajta, hogy élvezte a forgatást. Nyilván nem kellett sok energiát beleölnie a karakterépítésbe, de egy pillanatig sem látszik unottnak.

Rosario Dawson pedig tökéletesen hozza az ártatlan csaposlányt ugyanúgy, mint a lázadó amazont. Mindkettő jól áll neki, és színészileg is jó mindkettőben. Igen, elfogult vagyok vele szemben, de azt hiszem, ez esetben ez bocsánatos bűn.

A film hibái igazából a korának tudhatók be. Bár a CGI már abban az időben is kilógott - most meg pláne -, mivel csak néhány jelenetről van szó, elnézzük neki. Egy-két beállításon látszik, hogy valószínűleg utómunkával eltüntették az akciójelenetekben használt kábeleket, amik a főhős mozgását segítik, de ez sem akkora gáz. A vágások vannak annyira gyorsak, és az összkép is van annyira szórakoztató, hogy ilyesmiken ne akadjunk fönn.

Ez a film olyan alkalmakra való, amikor nem akarunk semmi újjal kísérletezni, vagy egyszerűen csak jól akarjuk érezni magunkat, miközben nézzük. De arra tökéletes.