Porter (Mel Gibson) a kisstílű, de "becsületes" tolvaj, mindig megelégszik a zsákmány ráeső felével, sosem telhetetlen. Nem úgy a társai, a felesége, Lynn (Deborah Kara Unger), és a haverja, a szadista hajlamú Val (Gregg Henry). Ők maguknak akarják Porter részét is a legutóbbi rablás 140 ezer dolláros végeredményéből, mert Val vissza akarja magát vásárolni a Szindikátusba; a cégbe, ami a városi alvilágot irányítja. Portert hátba lövik, ám ő túléli, és felépülve visszaköveteli a pénzét.
Ez a film azon kevés rendezői változatok egyike, ami nem csak, hogy 10 perccel rövidebb a mozikban vetített verziónál, hanem gyakorlatilag egy teljesen más hangulatú darab. Amíg az eredeti egy fanyar, cinikus humorú akció-thriller, addig ez - főleg az újraforgatott befejezésnek hála - egy kőkemény bosszútörténet.
Mindig is kedveltem Mel Gibson filmjeit, és ez (mármint a moziban vetített verzió) az egyik kedvencem tőle. Véletlenül tudtam meg, hogy létezik belőle rendezői változat is (erre utal az angol cím), ami annyira különleges, hogy még az imdb-n is saját adatlapja van (itt az eredetié). Ebből a változatból teljesen eltűnt Gibson narrációja, és lecserélték a főgonosz karakterét - itt csak a hangját halljuk, többet nem árulok el -, a befejezés pedig, mint mondtam, teljesen más. Hogy ettől jobb lesz-e? Az imdb-n jobb a helyezése, de én nem mondanám, hogy jobb, inkább csak más.
Az viszont biztos, hogy Gibson tökéletes a szerepben. Kemény, szűkszavú, tartja magát az elveihez, de ha egyszer eljár a keze, senki ne álljon az útjába. A többieket nem méltatnám, mindenki a legjobb tudása szerint teszi, amire szerződött.
Amit azonban külön kiemelnék, az az, hogy ez a változat sokkal erőszakosabb. Az eredetiben van egy jelenet, amiben Gibsont megkínozzák, azt kivágták ugyan, mégis merem állítani, hogy sokkal több vér folyik, és sokkal több ember hal meg a rendezői verziónak köszönhetően. Ráadásul a film elején Gibson lekever néhány igen keményet a feleségének, és bár a nőt sem kell félteni, rám az ilyen jelenetek nagyobb hatással vannak, mint az olyanok például, amikben kalapáccsal szétverik Gibson lábujjait (igen, ez az a bizonyos említett kínzási jelenet). Ettől függetlenül tudom ajánlani a zsáner kedvelőinek, mert remek bizonyítékkal szolgál arról, hogy a kevesebb néha több.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.