V mint vérbosszú (V for Vendetta)

"Remember, remember!
The fifth of November,
The Gunpowder treason and plot;
I know of no reason
Why the Gunpowder treason
Should ever be forgot!"

Angliában fasiszta diktatúra uralkodik, élén a Főkancellárral (John Hurt). Ebben a totalitárius társadalomban mindenki üldözött, aki nem fehér, és keresztény; a másság egyenlő a kirekesztettséggel. Éjszakánként kijárási tilalom van, akit pedig bármilyen törvényszegésen kapnak, arra minimum börtönbüntetés vár, rosszabb esetben kínvallatás és halál. Az emberek gyűlölik a kormányt, de, mivel félnek, nem tesznek semmit, egészen addig, míg fel nem bukkan a rejtélyes álarcos V (Hugo Weaving), aki magát a szabadságot jelképezi számukra.

Kőkemény társadalomkritika, ami nem, hogy kortalan, hanem bizonyos részei sajnos egyre aktuálisabbak.

A V for Vendetta azon kevés film közé tartozik, amit moziban is felirattal láttam, és azóta sem vagyok hajlandó szinkronnal nézni. A DVD-megjelenéskor ugyanis belehallgattam a magyar hangsávba, és borzasztóan rossz emlékeim vannak róla. Amíg az eredetiben V hallhatóan a maszk mögül beszél, addig a szinkronos verzióban behatárolhatatlanul szól valahonnan; szinte látni véltem a színészt, ahogy a magyar szöveget mondja föl egy stúdióban. És ez bizony jelentősen ront az élményen.

Na de kicsit előre szaladtam, nézzük inkább, mi az, amiben jó a film:

HUGO WEAVING. Így, csupa nagybetűvel, mert megérdemli. Olyasmit láthatunk tőle a vásznon, amire csak nagyon kevés színész képes. V minden érzelme: a csalódottsága, a bosszúvágya, a bizonytalansága, az elszántsága, a vágyai, mind-mind tökéletesen, és körülhatárolhatóan érzékelhetőek. Mindezt úgy, hogy a főhős arcát egyetlen egyszer sem látjuk, a hatást Weaving pusztán a hangjával éri el. Ezt, és még valamit. Mégpedig, hogy személytelenné válik. Egy pillanatra sem gondolunk a színészre, de nem is tudunk hozzá arcvonásokat társítani, mivel V folyamatosan egy Guy Fawkes-maszkot visel. A személytelenségének pedig rendkívül fontos szerepe van a történetben.

Natalie Portman ugyan már a Léon, a profi óta nagy kedvencem, de néha meg tud lepni, hogy mennyire jól játszik. Mint ahogy ebben a filmben is. Evey egy igazi törékeny lányból válik céltudatos, és kemény nővé, Portman pedig fantasztikus ebben az átalakulásban. A teljesítményéhez pedig külön hozzátartozik, hogy mivel alapvetően az amerikai angolt beszéli (meg még vagy négy nyelvet, de ezt már tényleg csak érdekességképpen teszem hozzá), így a film kedvéért beszédgyakorlatokat kellett vennie, hogy elsajátíthassa a hagyományos, brit angolt. Az pedig, hogy a film egyik jelenetében kopaszra borotválják, csak egy példa az elhivatottságára, mert nem használt dublőrt,  és nem elmaszkírozták, hanem tényleg bevállalta.

John Hurt-nek ugyan felróhatnánk, hogy nem több egy meggyőző Hitler-imitátornál, de mivel a hangsúly a „meggyőző”-n van, és mivel Hurt fantasztikus karakterszínész, nemigen lehet okunk panaszra a Főkancellár jeleneteit illetően.

Érdekes, hogy a film úgy híresült el, mintha a Wachowski testvérek csinálták volna, pedig csak a forgatókönyv köthető a nevükhöz. Bár az is igaz, hogy James McTeigue, rendező azóta sem készített semmi ehhez foghatót. A forgatókönyv alapjául szolgáló képregényt még nem volt szerencsém olvasni, de állítólag Alan Moore, író, hiába határolódott el a filmtől, a rajongók többé-kevésbé korrekt átültetésnek nyilvánították. Vannak ugyan jelentős különbségek is a két médium között, mint például, hogy V eredetileg a totalitárius társadalommal szemben anarchiával lép föl, a filmben pedig inkább „csak” a szabadság jelképe, de végeredményben elfogadható ez a „leegyszerűsítés”. Megfilmesítésbe nyilván nem fér bele minden.

A látvány pazar. Alapvetően sötét tónusokat látunk, az éjszakai felvételek dominálnak, és szinte minden képkockából árad valami megfoghatatlanul baljóslatú hangulat, amire a zene még külön rá is segít. Konkrét aláfestő zene amúgy alig van, inkább csak afféle sound design kíséri lüktetve a képsorokat, néhány impozánsabb témától eltekintve. Az egyik kedvenc jelenetem Evey megtisztulása az esőáztatta tetőn, illetve az ahhoz vezető történetszál, ami egy kissé logikátlan, és hatásvadász, a szándék mégis tökéletesen átjön, és nagyon könnyű a hatása alá kerülni. Ha pedig ez megtörténik, feledhetetlen képsoroknak lehetünk tanúi, páratlanul gyönyörű zenei aláfestéssel.

És egy szó erejéig még visszakanyarodva a látványhoz: igazi, tényleges akciójelenet csak egy van a filmben, de ez egyrészt nem jelenti azt, hogy az odáig vezető út nem teremti meg a kellő feszültséget, másrészt az a bizonyos jelenet valami elképesztő intenzitással bír. Nem csak azért, mert remekül megkoreografált, és fantasztikus a CGI (10 éves a film, de egyáltalán nem látszik), hanem azért is, mert benne van minden; az a bizonyos odáig megtett út, V egész terve abban az egy jelenetben kulminálódik, és akárhányszor látom, mindig libabőrös leszek tőle. És mivel R-besorlású filmről van szó, a vér is fröccsen, ahogy kell; az a néhány perc igazi látványmészárszék, és olyannak is kell lennie.

És, ha már visszakanyarodás: említettem, hogy nem vagyok hajlandó szinkronosan nézni a filmet, és ebben az esetben még véletlenül sem a feliratsznob beszél belőlem. A V for Vendetta ugyanis olyan elképesztően gyönyörű nyelvezettel bír, ami nem csak filmes, de képregényes viszonylatban is ritka. V minden monológja felér egy költeménnyel, és ebben semmi túlzás nincs, hanem tényleg ennyire fantasztikus a szövegkönyv. Éppen ezért szerepel kivételesen eredeti nyelven a fenti idézet, és bár az tényleg egy vers, de a V-hez kötődő dialógusok is legalább ennyire szépek. Mivel nem láttam szinkronosan, nem tudom, hogyan sikerült magyarra átültetni, de, ha valami, ez tényleg megérdemelné a műfordítást. Ettől függetlenül, aki hozzám hasonlóan rajong az ékesszóló angolságért, annak csak, és kizárólag eredetiben javaslom.

Ez a film egy olyan képregény adaptációja, ami jócskán túlmutat a mainstream kiadók comicjain, ez már graphic novel. Kivételes, és egyedülálló, amiről (látványos hibái ellenére is) csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. Ha fogékonyak vagytok az olyasfajta komoly témákra, mint a politikai töltetű társadalomkritika, ezt a filmet vétek kihagyni.