A szoba (Room)

Joyt (Brie Larson), és ötéves kisfiát, Jacket (Jacob Tremblay) egy férfi tartja fogva egy fészerből kialakított, gyakorlatilag ablaktalan szobában. Az a néhány négyzetméter, amiben a kisfiú az édesanyjával élni kénytelen, a világot jelenti számukra. A férfi ugyan ellátja őket a mindennapi életben maradáshoz elegendő élelemmel, időnként még néhány egyéb használati tárgyat is kérhetnek tőle, cserébe viszont rendszeresen megerőszakolja a nőt. Az egyetlen, ami Joyt életben tartja, és megakadályozza abban, hogy ép elméjét elveszítse, az Jack, miatta kell erősnek maradnia, bármennyire is kilátástalan a helyzetük. De hogyan őrzöd meg a kisfiad gyermeki ártatlanságát ilyen körülmények között? Hogyan magyarázod el neki, hogy a világ sokkal több, mint amit a négy fal között lát? És, ha egyszer sikerül megszöknötök, hogyan lesztek képesek visszailleszkedni a társadalomba, miután ilyen szörnyű megrázkódtatásokon mentetek keresztül?

Súlyos kérdések ezek, és a rájuk adandó válaszok semmivel sem egyszerűbbek. Éppen ezért nem egy könnyen emészthető film a Room, egy olyan thriller, ami egyúttal drámának is beillik: mély, megrendítő és a túlzásokat szépen elkerülő alkotás egy kisfiú szemén át.

Bizonyos fokig egy megtörtént esetet dolgoz fel a film, vagy legalábbis nagyon sok ihletet merít belőle: Josef Fritzl több, mint 20 éven át tartotta fogva a saját lányát, akit rendszeresen megvert és megerőszakolt, és aki 7 gyereket szült neki. Az alkotók viszont nem ragaszkodtak a dokumentarista stílushoz, nem követik hűen az eseményeket, de nem is volt szükség erre, az anya és fia közötti szoros kapocs így is gyönyörűen van ábrázolva.

Brie Larson elképesztően játszik. A kilátástalan mindennapok gyötrelmei ott tükröződnek az arcán, de ugyanilyen hitelesen teszi emberközelivé az életben maradás utáni vágyat, a kétségbeesett elszántságot is. De nem csak miatta lesz igazi érzelmi hullámvasút a Room, hanem Jacob Tremblay jelenlététől is. Ez a kisfiú 9 éves létére olyan beleéléssel játszik, hogy ember legyen a talpán, akinek nem szorul össze a szíve egy-egy jelenet láttán. Jack karakterét ráadásul narrációval is megtámogatják - ezt a megoldást lehet jól, és rosszul is alkalmazni, de itt kamatostul megtérül. Még ha nem is játszana ilyen jól, a narráció betekintést nyújt a gondolataiba, ezáltal pedig abba, ahogy ő a világot látja.

Fölróhatnám a film hibájaként, hogy a fogva tartóról az ég világon semmit sem tudunk meg, még az igazi nevét sem, a személye a legteljesebb mértékben kidolgozatlan marad, de nem teszem. Mégpedig azért, mert nem éreztem fontosnak. Nem volt akkora jelentősége a motivációinak, a tettei, és a körülmények, amikbe Joyt kényszeríti, szerintem csak a hátteret szolgáltatják. Egy keretet, amiben feltárul egy olyan kisfiú lelkivilága, aki a szó legszorosabb értelmében semmit sem tud a nekünk hétköznapinak számító dolgokról. Többek között ezek teszik páratlan élménnyé a filmet, és apróbb hibái ellenére én is ezért ajánlom, legyen bármennyire is kemény a témája.