Hogyan hullott darabokra a világ máig egyik legegyértelműbb bírósági tárgyalása? A bizonyítékok megcáfolhatatlannak tűntek, az ügyészség azt gondolta, könnyű menet lesz. Arra azonban senki sem számított, hogy a védelem médiacirkuszt kreál az ügyből, ami végül minden szempontból az ő malmukra hajtotta a vizet.
Többek között ezeket a témákat feszegeti az American Crime Story első antológia-szezonja, de egy alapvető kérdés mindenképp felvetődik a néző szempontjából: hogyan lehet 10 részen át izgalmasan bemutatni egy olyan tárgyalást, amelynek a végkimenetele a világ jelentős része előtt ismert? Hát így!
Előnyök: mindenekelőtt a casting. Hibátlan választások a mellékszerepekre is, és kivétel nélkül mindenki remekel. Két nevet viszont kiemelnék, mégpedig ugyanazon okból. Mert Cuba Gooding jr. és John Travolta meg merem kockáztatni, hogy több, mint 10 éve nem játszott ilyen jól. Előbbi minden pillanatban tökéletes, legyen szó apró gesztusokról, harsány hisztirohamokról, vagy dühkitörésekről, utóbbi pedig annyira teátrálisan ripacs, hogy az már művészet. Azonban aki mellett még nem lehet elmenni szó nélkül, az David Schwimmer, Robert Kardashian szerepében. Bizony, a híres, de inkább hírhedt Kardashian-lányok édesapja O.J. Simpson jóbarátja volt, és Schwimmer fantasztikusan érzékelteti a kételyt, és az egyre elhatalmasodó kilátástalanságot, amibe ez az ember került, amiért kiállt a barátja mellett.
De ugyanígy a pozitívumokhoz írandó a korhangulat aprólékos megidézése is: a ruhatrendek, a frizurák, a környezet és a zene mind-mind sokat adnak a közel hibátlan összképhez. És remek alkotói húzás, ahogy az archív felvételeket, vagy a tárgyalás eredeti videoanyagának komplett beállításait újrahasznosítva hozzákeverték az amúgy is jó képi világhoz.
Hátrányok: nem elég a 10 rész. Antológia-sorozatról van szó, azaz minden évad más történetet dolgoz fel (amennyiben lesz folytatás), tehát ebben a szezonban muszáj volt az alkotóknak elvarrniuk minden szálat. Épp ezért bizonyos részletek vagy elsikkadnak kissé, vagy akár ki is maradnak, mert nem jut rájuk idő. Hogy ez mennyire válik a sorozat kárára, azt mindenki döntse el maga. Két-három plusz epizóddal lehet, hogy minden belefért volna, de az is benne van a pakliban, hogy ezzel pont a remek ritmus bomlott volna meg.
"Összvissz ennyi negatívum van?" - kérdezhetitek. A válaszom pedig egy határozott "igen". Nekem ennyi szúrt szemet, ami két dolgot jelenthet: vagy ennyire volt izgalmas és érdekfeszítő, amit láttam, vagy tényleg csak ennyi hibája van (az ízlés, mint olyan, nyilvánvalóan most sem opció). Akár így van, akár úgy, a végeredmény szempontjából tökmindegy, nem igaz?
Hiába tudtam, mi lesz a vége, mégis képes volt elérni a sorozat, hogy izguljak, ez pedig egyrészt a hatásos eszközeinek köszönhető, másrészt pedig annak, hogy (bölcsen) nem foglal állást. Nem mondja ki, hogy O.J. volt a tettes, de az ellenkezőjét sem. Csupán bemutatja magát az ügyet a vád és a védelem szemszögéből is, valamint a tárgyalás eredményét, de a döntést a nézőre bízza.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.