Sorozatajánló rovat: Luke Cage 1. évad

"Az embereknek szüksége volt valakire, akinek nem kell engedély, vagy pajzs hogy rendbe tegye a dolgokat. Hívd igazságosztónak, vagy szuperhősnek, hívd, ahogy akarod, de tetszik, vagy sem, végül elfogadtam, hogy annak a valakinek nekem kellett lennem."

Áthatolhatatlan bőr, emberfeletti erő. De mit kezd egy átlagember ilyen képességekkel Harlemben? Rossz útra is térhetett volna, de Luke Cage (Mike Colter) inkább segít a bajbajutottakon, még akkor is, ha a múltja miatt ezzel nagy kockázatot vállal.

Kedveltem a karaktert a Jessica Jonesban, és örültem, hogy saját sorozatot kap, mert Mike Colter elég szimpatikus fickó, de nem voltam róla meggyőződve, hogy tényleg lehet a figura köré egy különálló sztorit építeni. Persze logikus lépés volt a Netflixtől, mivel tágítaniuk kell a Marvel sorozatos univerzumát, Cage pedig tagja a The Defenders nevű csapatnak, így jó, ha megismerjük az előéletét. Milyen lett a végeredmény? Jó. Bővebben? Nem jó.

A sorozatot nézve több dolog is felötlött bennem. Egyrészt a Luke Cage gyakorlatilag a szegény ember Amerika kapitánya, amin bármilyen nyögvenyelősen, de túl kell lenni, hogy majd jöhessen a közös hacacáré a haverokkal. Másrészt jópárszor eszembe jutott az is, hogy egész egyszerűen nem nézem tovább, mert nem, hogy nem rántott be, de totálisan érdektelen volt, amit látok. Harmadrészt pedig hiába csak 50 perc körüliek az epizódok, rég éreztem már ennyire hosszúnak valamit. Mintha legalább kétórás részeket láttam volna, annyira lassú a történetvezetés. Luke Cage karakterében nem volt 13 résznyi sztori, vagy legalábbis nem ebben a formában.

De, hogy ne tűnjön úgy, mintha a levegőbe beszélnék, lássuk sorjában: rossz a ritmus. A lineáris történetvezetést rendszeresen szakítják meg flashbackekkel, de minden rendszert nélkülözve, és lényegtelen részletekre is kitérve. Ezt még kompenzálná, ha az akciójelenetek jók lennének (lásd: Daredevil), de mitha az adott epizódok direktorai nem tudnának mozgalmas beállításokat rendezni, emlékezeteseket meg pláne nem. És ha ennyi nem lenne elég, a negatív karakterek gyakorlatilag komolyan vehetetlenek. Az egyik minden élethelyzetre ugyanúgy reagál, azaz lenéző kacagással próbál lazának tűnni, sikertelenül, a másik napszaktól függetlenül egyfolytában napszemüveget visel, amitől inkább válik röhelyessé, semmint jelentőségteljessé, amit hangsúlyozni próbálna. A harmadik pont magán a színészen (illetve a színésznőn) úszik el, mert irritálóan alakítja az amúgy is rosszul megírt figurát, a negyedik, a tényleges főgonosz pedig teátrális prédikációkkal és Biblia-idézetekkel próbálja meg leplezni az ürességét, ráadásul megtámogatják a sorozattörténelem egyik legnevetségesebb szuperruhájával is.

Az egyetlen, ami még menthetné a menthetőt, az a zene. Harlem, mint helyszín indokolná is a jó zenéket, a minőséggel nincs is gond, a mennyiséggel annál inkább. Elképesztően sok, de annyira, hogy simán példálóznék a sorozattal, a kevesebb néha több örökérvényűségét igazolandó. Hogy miről van szó pontosan? Egy jelenetben Luke megakadályoz egy bolti rablást, és az üzletben lévő két vevő közül az egyik (mit ad isten), épp Method Man a Wu Tang Clan-ból. Ez még így poén is lenne, el is viccelődnek ott vele egy kicsit, de pont itt, azaz a csúcson kellett volna abba is hagyni. Sajnos azonban a jelenet folytatódik, és Method Man elmegy a helyi rádióadóhoz, hogy elmesélje: találkozott Luke Cage-dzsel, és, ha már úgyis ott van, "abszolút spontán" előadja az egyik számát, amit pont erre az alkalomra írt. Azt még megérteném, ha promózni kéne a Wu Tang új albumát, vagy tudom is én, de nem lehetett volna kevésbé direkt módon?

Kedvelem a Marvel projektjeit, és nem egyszer mondtam már, hogy a Netflix valamit nagyon jól csinál, de ez nálam most mellé ment. Sajnálom, mert akár jó is lehetett volna, de így az újranézési faktor nincs benne a részemről, és az esetleges folytatásra sem vagyok kíváncsi.