Dzsungel (Jungle)

1981-ben Yossi Ghinsberg két társával és egy túravezetővel kiegészülve bevette magát Bolívia feltérképezetlen dzsungelébe, hogy megtaláljanak egy addig ismeretlen indián falut. Azonban az események szerencsétlen alakulásából kifolyólag Yossi elszakadt társaitól, így élelem és megfelelő felszerelés nélkül volt kénytelen nekivágni a több, mint 100 mérföldes útnak a következő ismert település felé, miközben az esős évszak dzsungelének minden nehézségével is szembe kellett néznie.

Zsigerig ható túlélődráma a játékidő második felében fantasztikus alakítást nyújtó Daniel Radcliffe-el.

Hagy tisztázzam már most az elején a fenti állítás kétértelműségét. Mert nem az a helyzet, hogy Daniel Radcliffe a film első felében rossz lenne, sőt, még az első pillanatban szokatlan akcentusa is végig hiteles tud maradni. De a Jungle kvázi két film, és a lényeg körülbelül egy óra után kezdődik, minden addigi csupán felvezetés. Láthatjuk, ahogy Yossi megismerkedik későbbi barátaival, Kevin Gale-lel és Marcus Stamm-mal, vagy, ahogy találkoznak Karl Ruprechter, túravezetővel, akinek az ismeretlen iránti szenvedélye hamar átragad a három fiatalemberre. Mindez több, mint 50 percébe kerül a nézőnek, és kicsit lassúnak is tűnhet, de ugyanennyire szükség is van rá a karakterek közötti viszonyok felvázolásához. Elképzelhető, hogy kevesebb játékidőből is meg lehetett volna oldani, de az igazat megvallva nem volt ez így sem rossz, nem untam el.

Abban a pillanatban viszont, amint Yossi elsodródik a tutajról, fokozatosan feltárul a film igazi mélysége, Daniel Radcliffe pedig egy one-man-show keretein belül bebizonyítja, hogy mennyire elhivatott színész (ha nem használtak testdublőrt, vagy digitális utómunkát, akkor a fizikai változások miatt is megemelem előtte a kalapom). Tökéletesen indokolt a 16-os karika, mert a film nem finomkodik, ahogy maga a dzsungel sem. Itt minden elképzelhető, és amikor azt mondom, minden, akkor úgy értem, hogy a főhős parazitát szed ki az arcbőre alól, vagy éppen nyers madárfiókát eszik a túlélés érdekében. Mert a Jungle erről szól. Arról, hogy Yossi mit meg nem tett azért, hogy életben maradjon, és megtalálja a haza vezető utat.

Mindeközben pedig egy pillanatig sem válik hatásvadásszá, pusztán csak bemutatja egy ember kálváriáját, a kétségbeesését, az élni akarását, a hitét. Durva, igen, és helyenként kifejezetten gyomorforgató is, olyan mélységeket tár fel az emberi lélekből, amit ritkán láthatunk a vásznon. De szükség van minderre, hogy az a bizonyos pillanat, az érzelmi csúcspont ennyire hasson ránk. Nem egyedülálló élmény, de megéri végigülni.