Batman (Ben Affleck), Wonder Woman (Gal Gadot), Aquaman (Jason Momoa), Flash (Ezra Miller) és Cyborg (Ray Fisher) kénytelenek összefogni, ha olyan ellenféllel kerülnek szembe, akit egymagukban nem tudnának legyőzni. Steppenwolf (Ciarán Hinds) pontosan ilyen ellenfél, a célja pedig nem kisebb, mint a világ elpusztítása.
Ha egy film kapcsán rendezőcseréről és jelentős utóforgatásról beszélnek, akkor azt hiszem, nyugodtan használhatjuk rá a jelzőt: hányatott sorsú. Ez a Justice League egyik legnagyobb hibája, ez látszik rajta leginkább, hogy a már meglévő alapanyagokhoz utólag tákoltak hozzá továbbiakat, így pedig épp a koherencia hiánya a legfeltűnőbb. Pedig a maga módján (meg némi kompromisszum árán) egészen szórakoztató, kvázi a szegény ember Marvel-filmje.
2008-ban nagyot durrantott a Marvel az Iron Man-nel, lehet, hogy akkor még ők sem sejtették, valójában mekkorát, és most, majd' 10 évvel később biztosak lehetünk benne, hogy bár szerintem a csúcsot már elhagytuk, még évekig kitart a képregényfilmek dömpingje. Hogy ennek egy kicsit mi, rajongók isszuk meg a levét, az ilyen filmeken, mint a Justice League, eléggé lemérhető. A DC ugyanis utcahosszal le van maradva az univerzumépítésben, nem érnek rá minden karakternek különálló filmet készíteni, ezért egy moziban kénytelenek mindkettőt letudni. Így viszont az egyes figurák háttere egyáltalán nincs elmélyítve, hiába vetődnek fel akár olyan morális kérdések, mint például Cyborg esetében. Hogy a Justice League, mint produktum mennyire lovagolja meg a Wonder Woman sikerét, abba most inkább ne menjünk bele, a fanyalgókat megcáfolni úgysem lehet.
A kétórás játékidő legalább egyharmada alapozás, azaz a fent említett karakterépítéssel telik, de rettentő döcögős és ritmustalan. Ez az az időintervallum, ahol az utóforgatáson készült jelenetek leginkább tetten érhetők: szimpla dialógusok mellett is borzalmas a CGI, elképesztően műtermi a fényelés, egyik beállításból csak úgy a másikba csöppenünk, időnként mindenféle összefüggés nélkül. Vannak jó jelenetsorok, Batman nyitánya például még az idő rövidsége ellenére is elég intenzív, de a jelentős hányadot még így is az expozíció teszi ki, az meg lassan halad előre. És hát a csapat összeverbuválása sem jó, az is egyszerűen csak megtörténik, mert muszáj, itt az aktuális tét nélküli főgenya, nincs mese, le kell gyakni, de ennyi.
A Justice League furcsa módon nekem pont onnantól vált szórakoztatóvá, ahogy zúzni kezdenek. Azért furcsa ez, mert általában hamar túlcsordulnak az érzékeim, onnantól pedig a film már nemigen tud hatni rám, ezt viszont nem untam el nézni, számomra nem vált öncélú pusztításpornóvá. Hogy miért pont az isten háta mögött két buszmegállóval, egy lepukkant random orosz városkában zajlik a zúzda, az filmes rutin nélkül is kitalálható: ha csak néhány embert kell megmenteni, akkor a néző nem kérheti számon a járulékos károkat. A városka szinte lakatlan, ahogy kinéz, arra meg úgyis ráférne a dózerolás, akkor pedig nem mindegy Batman hány épületet robbant fel? Dehogynem, sőt minél többet, annál jobb.
Ekkorra már valahogy magára talál a film (lehet, hogy ezekben a részekben nem volt szükség utóforgatásra, még ha nem is hagyták őket érintetlenül), és a csapatdinamika is egész jól működik az egyes karakterek között. Akad némi beszólogatós adok-kapok buddy comedy, helyzet- és jellemkomikum, valamint lendület; az, ami a film elejéből szinte teljesen hiányzott. Ezzel pedig nekem már kitartott a végéig a szórakoztatási faktor.
A kritikusok mindent lehúznak, mintha muszáj lenne, és ez alól a Justice League sem kivétel. Én a magam részéről nyilván keményebben osztályozok, mint az átlagnéző, és az is magától értetődik, hogy a multiplex-élmény a moziban mindig befolyásoló tényező ilyenkor, azaz egy otthoni megtekintés még várat magára majd idővel, de nem csalódással telve jöttem ki a vetítésről. A Suicide Squad messze rosszabb ennél, habár annál nem is nehéz jobbat csinálni, viszont én egyelőre azt mondom, a Justice League simán üti a Batman v Supermant is. Ez sokkal inkább a Wonder Woman által megkezdett út, még akkor is, ha némiképp fel lett áldozva annak a fránya univerzumépítésnek az oltárán.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.