Van-e élet a halál után? És mi történik, ha egy tudós (Robert Redford) bizonyítani tudja, hogy van? Hogy amikor meghalunk, tudatunk egy új, eddig nem ismert létsíkra kerül, ahol tovább élhet? Hogyan hat ez a világra és az emberekre? Simán csak elfogadjuk a tényt, vagy az emberiség tömeges öngyilkosságba kezd annak biztos tudatában, hogy várja valami a túloldalon? Egy emberként hiszünk a bizonyítékban, vagy lesznek szkeptikusok?
Ilyen, és ehhez hasonló kérdéseket feszeget a The Discovery, és, mint téma, tényleg nagyon érdekes, és jó táptalaj lenne, de úgy éreztem, nem megy elég mélyre.
Ez talán a legnagyobb baja. Jó az alapfelütés, és hatásos a kezdés, valahogy mégis elsikkadnak az igazán fontos kérdések, helyettük pedig inkább egy kis közösség sajátos (kissé szekta-szerű) magánéleti problémáit tolja előtérbe a film. Amire aztán ez a szál kifut, az sem rossz, csak az addig megtett út nehézkes és döcögős egy kissé. Nem azt mondom persze, hogy nem volt jó újra látni Robert Redfordot, hogy nem volt pozitív csalódás Jason Segel egy drámai szerepben, vagy, hogy nem működött megfelelően Segel és Roonney Mara között a kémia, hogy az örök mellékszereplő (egyben a szegény ember Matt Damon-ja) Jesse Plemons-ról ne is beszéljünk. Ez mind rendben van.
A bátorságot hiányoltam. Szerintem ugyanis az kell leginkább egy ilyen téma kifejtéséhez. Vagy jobban szabadjára engedett fantázia. És hangsúlyozom: nem volt rossz, amire kifuttatták, ez is egy megoldás, csak végig úgy éreztem, több is lehetne benne ennél.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.