Alex Martin (Kate Winslet) és Dr. Ben Bass (Idris Elba) egy kis magángépen utaznak, amikor a pilóta stroke-ot kap, ők pedig lezuhannak a hegyek között, távol a civilizációtól. Külső segítség híján mindketten csak a másikra számíthatnak, de mindent megtesznek a túlélésért, még, ha egyikük sem hisz abban igazán, hogy megmenekülhetnek, közben pedig egyre közelebb kerülnek egymáshoz.
Romantikus túlélődráma, ami inkább az előbbire helyezi a hangsúlyt, így a megpróbáltatásoknak mindössze annyi tétje van, hogy a szereplők végül összejönnek-e.
Nem, mintha baj lenne ezzel. Ki ne szurkolna szívesen Kate Winslet és Idris Elba kettősének? Mindketten kellően szimpatikusak, és jól is játszanak a forgatókönyv adta kereteken belül. Csak végig olyan érzésem volt, hogy az alkotók feláldozták a tartalom egy részét azért a bizonyos egy jelenetért, és a végkifejletért. Így pedig az adott szituáció, azaz maga a túlélés kissé súlytalanná válik, mert nem megy elég mélyre. Mintha a forgatókönyv nem azért sodorná rizikósabbnál rizikósabb helyzetbe a szereplőket, mert így logikus, vagy így életszerű, hanem, mert megteheti, hogy még inkább összekovácsolja őket. Ez számomra Idris Elba medvecsapdás jelenetében volt leginkább nyilvánvaló, arra ugyanis már végképp semmi szükség nem volt; ha kimarad, fel sem tűnt volna, semmit sem ad hozzá a történethez, de még az aktuális jelenethez sem.
Ettől függetlenül azonban, azaz, ha úgy ülünk le elé, hogy ez egy szimpla romantikus film, és csak a körítés szokatlan, akkor minden más eléggé működőképes. A two-men-show gyakorlatilag hibátlan, tényleg élvezet nézni ilyen nagyszerű színészeket, remekül érzékeltetik a folyamatot, ahogy két vadidegen között szép lassan lebomlanak a falak, és értelmet nyer az angol cím (amit egyébként a magyar változat egy huszárvágással sablonossá is degradál). Mert erről szól a The Mountain Between Us. Arról, hogy két ember egymásra talál az extrém körülmények között, arról, hogy legyőzik azt a távolságot, ami kettejük között van.
Ez az, amiben a film nem vall kudarcot, ez az, ami végig működik, és ez az, amiért érdemes nekiülni, ha romantikus filmre vágyunk. Jelen esetben nyilván nem a film tehet róla, hogy másra számítottam, így nem feltétlenül jogos a részemről, hogy megkérdőjelezem az eszközöket, amikkel a sztori dolgozik. Hogy jobb lett volna-e, amit én feltételeztem róla, az már sosem derül ki, az viszont biztos, hogy némi kompromisszummal egynek még így is rendben volt.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.