Nehéz a lázadó kamaszokkal, önzők, egoisták, ráadásul ők maguk sem tudják, mit akarnak. De előbb-utóbb mindegyikük kiforrja magát, és még az is elképzelhető, hogy utólag belátják, mennyire csúnyán bántak a környezetükben élő emberekkel. Nagyjából ennyi a Lady Bird tanulsága, és igen nagy a valószínűsége, hogy ez az egyszerű üzenet sokakhoz eljut. Vagy azért, mert már ők is voltak kamaszok, vagy azért, mert épp most azok.
Kár, hogy szerintem ezt ennél koherensebben is be lehetett volna mutatni.
Mert az én szememben ez a film legnagyobb hibája. A Lady Bird ugyanis nem több néhány egész jó ötlet random egymásutániságánál. Nem igazán létezik benne egy ív, amire ezeket az ötleteket szervesen felfűzték volna, csak megtörténnek benne a dolgok, egységesség viszont nem érződik rajta. Még az sem derül ki pontosan, miért hívatja magát Lady Birdnek a főhős. Az anyja adta neki ezt a becenevet? Vagy ő adta saját magának? De hogyan? És miért? A sztori ezen eleme is legalább annyira lóg a levegőben, mint mondjuk a nyitott befejezés.
Pedig Saoirse Ronan szokás szerint remekül játszik (még az általam igen kedvelt, és eléggé jellegzetes ír akcentusát is elhagyta, lévén, hogy a sztori helyszíne Kalifornia), különösen, ha az anyját alakító Laurie Metcalf-fal vannak közös jelentben. Olyan tipikus anya-lánya viszony az övék, amiben az egyik fél minden ellen lázad, a másik pedig egy kissé passzív-agresszív. Hiába szeretik egymást, az esetek nagy százalékában nem tudnak egy légtérben létezni, mert csak úgy szikrázik közöttük a feszültség. Ismerős élethelyzetek ezek, és mindketten hatalmas beleéléssel játszanak, a néző ilyenkor hajlamos megfeledkezni róla, hogy csak egy filmet néz.
Szívemnek kedves a felnövéstörténetek szubzsánere, így nehezen adom alább egy bizonyos szintnél az elvárásaimat. A Lady Bird ezt a lécet most nem ugrotta meg, ennek ellenére értem a népszerűségét. Szerintem lehetett volna jobb, a potenciál legalábbis megvan benne, de ha azt is hozzávesszük, hogy ez még csak Greta Gerwig második rendezése, a lehetőség is előtte van a fejlődésre.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.