A Hangya és a Darázs (Ant-Man and the Wasp)

2018/07/20. - írta: giskard reventlov

431-antman_and_the_wasp_ver2_xxlg.jpg

Több szempontból is jó, ha az ember a minimálisnál is kevesebb elvárással ül be egy filmre. Egyrészt ebben az esetben nincs szint, amit meg kell ugorjon az adott darab, de akár még pozitív csalódás is érhet minket. De mi van akkor, ha az említett filmhez készül egy folytatás? Az előzőt sem vártuk, így nyilván ezt se igazán, azonban a szint, amit hoznia kell, még mindig csak maximum az előzmény szintje, nem várunk tőle többet. Ha rosszabb lesz, csalódunk, és legfeljebb nem megyünk el az esetleges harmadik részre, ha ugyanolyan, örülünk, mert van még egy film, amit újranézhetünk, akárcsak az előzőt, ha viszont jobb, akkor ugyanúgy pozitív csalódás ér bennünket, mint az első résznél, de mégis kicsit más lesz az élmény.

A magam részéről ez utóbbira elég jó példa az Ant-Man and the Wasp.

antman2.gif

Ha valamiből második rész készül Hollywoodban, az általában csak a nagyobb-több-látványosabb csapáson halad. A többségnek erre van mindössze igénye, így aztán miért is erőltetné meg magát az alkotógárda. Az Ant-Man and the Wasp azonban olyan, mintha lemonitorozták volna, mi tetszett az embereknek az előző részben, és azokat az elemeket helyezték volna előtérbe, de úgy, hogy ne menjen más összetevők rovására. Ezért a végeredmény ugyan nagyobb, több és látványosabb, de nem öncélúan és nem kizárólag. Egy kisebb, hogy úgy mondjam, helyi ügy a történet mozgatórugója, nem a világot kell megmenteni, és ez áll neki a legjobban.

antman1.gif

Na meg a kiváló feelgood hangulat, aminek persze van drámai oldala, de csak amennyire szükséges; árnyalja csak a képet és nem lesz tőle depresszív. Na persze az Ant-Man and the Wasp már inkább vígjáték, még az előző részhez mérve is, de nem fordul át paródiába, inkább csak elszálltabb ötletek vannak benne. Azonban árad belőle, hogy a színészek mennyire jól érezhették magukat a forgatáson, hibátlan a karakterek közti dinamika, önfeledt a bohóckodás (az előző rész titkos favoritja, Michael Peña például a filmtörténelem egyik legviccesebb igazságszérumos vallatását prezentálja), ez pedig még a kisebb-nagyobb logikai és/vagy dramaturgiai bukkanókon is sikeresen lendíti át a sztorit.

antman3.gif

Két órányi kikapcsolódás, mindössze ennyi elvárásom volt, ezt pedig minden erőlködés nélkül sikerült prezentálnia. És még arra is választ ad, hogy hol volt Ant-Man az Infinity War idején, de ehhez egészen a stáblista elejére bevágott bónuszjelenetig várni kell. Bár meg kell jegyezzem, hiába hatásos maga a jelenet, magyarázatnak édeskevés. Mint ahogy a második bónusz is a stáblista végén, nem is azért érdemes bent maradni, sokkal inkább az utána a vásznon felvillanó szöveg miatt.

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://jobbara-artalmatlan.blog.hu/api/trackback/id/tr7614124655

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása