A kém, aki dobott engem (The Spy Who Dumped Me)

2018/10/18. - írta: giskard reventlov

444-spy_who_dumped_me_ver6_xxlg.jpg

Kezdem azt hinni, velem van a baj. Mármint egész biztos, hogy a sz*r is finom, hiszen több milliárd légy nem tévedhet, nem igaz? Nem emlékszem rá kristálytisztán, de ide a rozsdás bökőt, hogy ha valamikor is elkaptam a The Spy Who Dumped Me előzetesét valamilyen film előtt a moziban, a közönség jelentős része szakadt a röhögéstől, csak én néztem bambán, hogy vajon mire a nagy jókedv? Pedig elvileg egy vígjáték, vagy esetünkben akcióvígjáték trailere rendszerint a legviccesebb jeleneteket tartalmazza. Na most nem tudom, mi volt ez a majdnem két óra, amit láttam, abban azonban biztos vagyok, hogy egyetlen poén és/vagy jól megkomponált akciójelenet sem volt benne, ráadásul még a játékidő is indokolatlanul hosszú.

Szóval, ha valaki nem kíváncsi egy hosszas(abb) ekézésre, elégedjen meg annyival, hogy a jelenleg 6.3-as imdb rating szerintem erős túlzás, valószínűleg a két főszereplő rajongóinak köszönhető, a magam részéről a legnagyobb jóindulattal sem adnék rá 4 pontnál többet, és azt is csak úgy, hogy abban már benne lenne egy plusz pont a budapesti helyszínekért.

the_spy_who_dumped_me_212408_203.jpg

Hogy egy random példával éljek: hőseink éppen Párizsban tartózkodnak (de előtte már voltak Bécsben és Prágában is), amikor is Mila Kunis megkérdezi az időközben melléjük szegődött MI6 ügynököt, hogy akkor merre tovább? A válasz: "Amszterdamba. Ott biztonságban leszünk." Erről ennyit tudunk meg, és nem többet, de alig érkeznek meg az említett városba, máris meghal az egyik rosszfiú, akinek találkoznia kéne egy hasonszőrű kollégájával. De nem ám Amszterdamban, dehogyis. Berlinben. Hogy miért, természetesen úgyszintén nem tudjuk meg, Berlint ugyanúgy nem indokolja semmi, mint a Holland fővárost, de ezek az interkontinentális rosszfiúk már csak ilyenek, nincs mit tenni. Na most ezen a ponton jelezném a forgatókönyvíróknak, hogy sürgősen jöjjenek le a fogalmazásgátlóról, mert egy kémsztori nem attól lesz nemzetközi, hogy random európai nagyvárosokat dobálunk bele tonnaszámra.

the_spy_who_dumped_me_212844_875.jpg

De, hogy maradjunk a fent említett példánál: van ugyebár egy halott rosszfiúnk, akinek el kell tüntetni a hulláját, ez eddig tiszta. Hőseink a sztori ezen pontján értesülnek a berlini céges meetingről, ehhez azonban fel kell oldaniuk a halott úriember telefonját egy ujjlenyomattal. Mivel azonban a telefon állandóan lezárja a kijelzőt, Mila Kunis a legkézenfekvőbb megoldáshoz folyamodik. Aki most arra gondol, hogy a telefon beállításain belül kikapcsolja az ujjlenyomat érzékelést, az nagyon téved, a forgatókönyv szerint ugyanis sokkal egyszerűbb levágni a telefon tulajdonosának hüvelykujját, és egy kitekerhető rúzsba rejtve bármikor alkalmazni, amikor a későbbiekben szükség lesz rá. Kate McKinnon szájából el is hangzik az alkalomhoz illő végszó: "thumbs up!"

the_spy_who_dumped_me_213043_044.jpg

Az alkotók szerint ilyen egy poén. Szerintük ez így működik. És ehhez képest milyenek az akciók? A kamerát rommá rángatják, fröccsen a gagyi CGI-vér pixelszámra, közben pedig olyan steril fegyverropogás hallatszik, mintha kalibertől függetlenül minden egyes fegyverhez ugyanazt az egy darab hangeffektet használták volna. Embereket kábítanak el, és raknak csomagtartóba (a film nem is foglalkozik velük többé), motorosok repülnek a levegőbe egy-egy autósüldözés közepette, de akad olyan is, akit felnyársalnak egy horgonnyal. Senki nem szól semmit, mintha mindez természetes velejárója lenne a dolgoknak.

the_spy_who_dumped_me_214459_123.jpg

Az igazat megvallva egy ponton túl már abszolút nem foglalkoztam vele, hogy ki kivel van, vagy hogyan került oda, ahol éppen tartózkodik, mert a forgatókönyvírók is látványosan sz*rtak bele a logikába és a kontinuitásba, a lényeg, hogy mindenki rohanjon, meneküljön, száguldjon, tökmindegy, a végére majd valahogy tessék-lássék összerántjuk a szálakat, azt jó napot. Lehet, hogy a két főszereplő jól érezte magát a forgatáson (a végterméken ez vajmi kevéssé érződik), lehet, hogy Kate McKinnon egy stábtagnak köszönhetően megtanulta a Yozsefváros című Animal Cannibals-nóta szövegét magyarul, de az igazság az, hogy mindez édeskevés, mert az ég világon semmit sem emel az élvezeti értéken. Mégpedig azért, mert a sz*r attól még sz*r marad, hogy több milliárd légy szereti.

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://jobbara-artalmatlan.blog.hu/api/trackback/id/tr3314309489

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása