Nem láttam még ezelőtt a DreamWorks stúdió új logóját, de a régit szerettem. A felhők között a Holdon ülve pecázó kis srác valahogy mindig varázslatos volt, tökéletesen passzolt a stúdió nevéhez. Az új logó azonban egy termék látszatát kelti, futószalagon készült műanyag, kiveszett belőle a varázslat. Hogy ennek mi köze a How to Train Your Dragon harmadik részéhez? Az, hogy párhuzamot lehet vonni a kettővel. Látom, hogy volt egy koncepció, Hablaty és Fogatlan is kapja meg a maga lezárását (külön-külön nekem kevésbé működött, a közös útjuk vége azonban szinte hibátlan), de ennyi, közben valahogy kifelejtették a varázslatot.
Nagy kedvencem az első két rész, a gyengeségeikkel együtt is. Ez utóbbi szempont pedig azért érdekes, mert amit én felnőtt fejjel gyengeségnek látok, a gyerekeknek (azaz az elsődleges célközönségnek) simán működőképes lehet, én azonban már nyilván nem tudom annyira meseként kezelni. De, mint mondtam, mindkét részt úgy szerettem, ahogy voltak, mégpedig pont azért, mert minden további nélkül leülhet elé gyakorlatilag bármilyen korosztály, igen nagy eséllyel élvezni fogja az elejétől a végéig. Egy gyerekmese, ami komoly témák mellett sem megy el szó nélkül, de könnyen, és azonnal befogadhatóvá varázsolja azokat. És az érdekes az, hogy mindez most is itt van, de közben az egész valahogy.....meh.
Persze nem azt mondom, hogy nem volt szórakoztató a maga módján, ne adj isten, hogy időpocsékolásnak tartottam volna, miközben néztem, egész egyszerűen csak nem rántott be. Az animáció továbbra is szemkápráztató, ez elvitathatatlan, megkockáztatom, hogy még fejlődött is az előző rész óta eltelt öt évben, de számomra a How to Train Your Dragon nem az a mese volt eddig, ami "csak" szórakoztató. Ami azonban ismét tökéletesen működik, az a drámai csúcspont, Hablaty és Fogatlan történetének lezárása. És nem, nem közvetlenül a stáblista előtti jelenetsorra gondolok, mert az nekem már felesleges volt, részemről ez a mese nagyjából 5 perccel előbb véget ért. Az a bizonyos kézmozdulat, ami bekeretezi ezt az ember és sárkánya közötti viszonyt, és ahogy ez fel van építve dramaturgiailag, ez az, ami tökéletes, és szívszorító.
Lehet, hogy az ilyen sztorik szükségszerűen gyengülnek el a harmadik részre, lehet, hogy nekem lett kérgesebb a szívem, vagy egyszerűen csak nem a megfelelő hangulatban ültem le elé, nem tudom. Lehet, hogy mindez egyszerre. Hangsúlyozom, nem időpocsékolás, szórakoztató volt, magyarán senkit sem akarok lebeszélni róla, de messze nem azt kaptam, ami szerintem két rész után elvárható volt.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.