John Wick: 3. felvonás - Parabellum (John Wick: Chapter 3 - Parabellum)

- What do you need?
- Guns. Lots of guns.

Percre pontosan ott vesszük fel a fonalat, ahol az előző felvonás abbahagyta, azaz, ha valaki most kezdene bele John Wick kalandjaiba, javaslom, sürgősen pótolja az előzményeket, és nem csak azért, hogy kontextusba kerüljenek a dolgok, hanem azért is, mert sanszos, hogy olyat fog látni, amit ritkán. Ez a sorozat ugyanis maga az akciómennyország, a kaszkadőrök Mekkája. Felróhatnám neki, hogy szögegyszerű a sztori, megtettem már kétszer, de egyrészt a megbocsájthatóság keretein belül az (erre még visszatérek), másrészt, ha valaki (hozzám hasonlóan) szereti a zsánert, remekül fog szórakozni, gyakorlatilag üresjárat nélkül. Ja, és cuki kutya is van, mi kell még?

Kezdjük is azzal a szögegyszerű sztorival: John barátunk nyakában lohol a világ összes bérgyilkosa, ő azonban, ahelyett, hogy menekülne, megpróbál eljutni a bérgyilkos-szervezetet működtető tanács fölött álló emberhez (hiszen tudjuk, hogy ha elég magasra megyünk, egyetlen embert találunk), a megbocsátás reményében. Természetesen mindeközben számtalan (egyúttal arctalan és névtelen) gyilkossal kell szembeszállnia, ő pedig minden tudását latba veti, hogy célba érjen. Eddig az egyszerűség. Nem tudom, mennyire írói bravúr, vagy mennyire volt ez már az első rész idején is tervbe véve, de a tény attól még tény marad: csinos kis univerzumot rittyentettek kedvenc bérgyilkosunk köré, és az igazat megvallva részről részre egyre működőképesebb a dolog.

Azaz nem kezdünk el azon gondolkodni, vajon mennyire életszerű a Felső Kör által kiküldött döntőbíró figurája, vagy hogyan működik egyáltalán a szervezet szabályrendszere. Talán kissé illogikus időnként, de valahogy mégis organikus, minden ilyen elem beleillik ebbe a világba, végeredményben pedig egy szórakoztató elegyet kapunk. Azaz jöhet a motoros nindzsákkal való küzdelem akár lóháton is, Anjelica Huston mindent kézben tartó és mindent elintéző orosz matriarchája, az 50-en túl is elképesztően dögös Halle Berry, és a vele precízen együttműködő kiképzett kutyái, és persze maga John Wick, meg az ő maximum egy darab A/4-es oldalt kitevő szövegkönyve.

Na persze, ha nagyon akarnék, itt-ott bele tudnék kötni, akár még az akciójelenetekbe is (a film végén például, amikor John két ázsiaival küzd, még konkrét kihagyott mozdulatok is látszanak), csak hát felesleges lenne. Mindenki tudja, hogy fizikai képtelenség ennyi mindent túlélni ilyen rövid időintervallum alatt, de pont az a jó ebben a sorozatban, hogy mindez senkit sem érdekel. Arra ülünk be, hogy válogatott módszerekkel intézzenek el minden ellenfelet, és pontosan ezt is fogjuk kapni. Kések, balták, egyéb szúró- és vágófegyverek, pisztolyok, puskák több kaliberben, és technikás kézitusa, akár olyan segédeszközökkel, mint egy vastagabb könyv. Keanu Reeves pedig ismét beleteszi szívét-lelkét a dologba, vérrel-verejtékkel nem spórolva, tényleg döbbenetes, mi mindent képes megcsinálni, hogy mennyire felkészült. És igen, természetesen ismét nyitva marad a befejezés, azaz jöhet a negyedik (vagy még ki tudja, hányadik) rész. Ha a színvonal ilyen marad, én minden további nélkül vevő leszek rá.