Támadás a Fehér Ház ellen 3. - A védangyal bukása (Angel Has Fallen)

Igen, ez megint egy olyan film, amit megnéztem, hogy nektek ne kelljen, hagyományőrzésből, tudjátok, ez nálam amolyan perverzió. De nem ez most a lényeg, hanem a trilógia által kiváltott anomália. Mert hát az első részt lehúztam, mint annak a rendje, egy logikátlan baromság volt, akkora blődségekkel, hogy rossz volt nézni. Aztán jött a második, és én azon kezdtem gondolkodni, hogy talán újra kéne néznem az elsőt, hátha velem volt a baj anno, mert még ha azt nem is mondom, hogy tetszett, határozottan jól szórakoztam rajta. Azt viszont garantálom, hogy csak azért nem fogom újranézni mindkét előzményt, hogy kiderüljön, mi a fene is történt, de hogy az Angel Has Fallen egy f*sgejzír, az is legalább ennyire biztos.

"Hé egyszer már s*gget csináltál a szádból, miért higgyünk neked?" - kérdezhetitek, és akár igazatok is lehetne, szóval ahelyett, hogy magyarázni kezdeném a bizonyítványomat, mondok inkább egy példát. A film közepe táján van két, fordulatnak szánt... hát ööö... nem tudom, mi, de mindkettő előre kitalálható. Ez persze még nem akkora gond, lehet nézői rutin, vagy bebizonyosodó prekoncepció, a probléma ott van, hogy mindkettő egy-egy színészhez köthető, egész pontosan ahogy meglátjuk őket, tudni fogjuk, hogy ők ketten a hunyók. De ez nem csak a castingon múlott, hanem tényleg ilyen szarul van megírva a forgatókönyv. Ráadásul egyiküket már az első 10 percben látjuk, és tényleg épp hogy csak nem fordul a kamerába, és nem kacsint ránk.

És akkor erre jön rá az, amit már az előző részben is nehezményeztem, nevezetesen, hogy a főhős gyakorlatilag halhatatlan. Majdnem mindenkit egy lövéssel intéz el, rá meg teljes tárakat ürítenek ki, és vagy nem találják el, vagy ha mégis, akkor se foglalkozik vele. Egy gránát robbanását is ki tudja védeni azzal, hogy ráfektet egy hullát, a következő pillanatban pedig már ott van, ahol lennie kell. És bár ez már önmagában probléma, Gerard Butler unott/megfáradt arcberendezése sem segít a dolgon. Az akciók koreográfiája rossz, abszolút nem látni, ki kivel, vagy épp merre/merről van, egy autós jelenetet például a koromsötét éjszakában vettek fel, mégpedig úgy, hogy a sötét kocsibelsőben mindenki fekete ruhát és maszkot visel, az egyetlen támpont a főhős arca.

Hogy Morgan Freeman már mindent elvállal, az jó ideje tudható, a magam részéről egyre szomorúbb is vagyok emiatt. Az már az én hibám, hogy mióta tudom, hogy egy autóbalesetben megsérült a bal keze, azóta képtelen vagyok nem úgy nézni a játékát, hogy vajon mennyit csalnak a beállításokkal annak érdekében, hogy ne látszódjon. És hát már az előző részben is behelyettesíthető volt, itt meg már szinte nem is létezik. Kevésbé mondható ez el Nick Nolte játékáról, az eddig nem létező, de erre a részre a cilinderből elővarázsolt apaszerepben. Nyilván nem azért volt rá szükség, hogy valaki hitelesen tudjon felrobbantani egy fél hegyoldalt, inkább azért, mert a csöves mikulás külső csípőből megy neki. Jada Pinkett Smith azonban hiába próbálja adni a kemény csajt, borzasztóan hiteltelen, mint kb az összes általam eddig látott filmjében. 

Oké, értem én, hogy üzleti szempontból a 40 milliós gyártási költség mellett a 130+ milliós világszintű bevétel jó arány, de ettől még nem lesz a film kevésbé vállalhatatlan mind színészileg, mind rendezés tekintetében, hogy a pocsék digitális trükköket, a minősíthetetlen fényelést és a heroikusnak szánt, de inkább elcsépelten gagyi zenét ne is említsük. Az Angel Has Fallen egész egyszerűen csak egy rossz film, de legalább a magyar címferdítésnek sikerült alulmúlnia.