The Rock elhozott nekünk egy újabb Skorpiókirály-filmet, csak ebben éppenséggel Herkulesnek hívják. Nincs is ezzel semmi gond, egy szandálos-kardozós filmtől csak szórakoztatást várok, nem mély filozófiát, a baj inkább ott van, hogy a készítők nem igazán tudták eldönteni, hogy akkor darkos legyen, vagy könnyed, és így ez a "két szék közt a padlóra" tipikus esete lett. De szórakoztatónak persze ettől még szórakoztató.
Az egész film amúgy végig elég kettős: a címszereplőről például nem lehet egyértelműen eldönteni, hogy ő most tényleg Zeusz fia, vagy csak a "Herkules™" márkanév van olyan jól felépítve, hogy még a mörcsendájzing sem hiányzik belőle, sisakok, pajzsok, páncélok és kardok formájában, amit a jónépre rá lehet sózni.
Aztán van két, viszonylag nagy tömegeket mozgató csatajelenet, amik ahhoz képest, hogy mennyi ember esik el, elég vérszegények, ráadásul rövidek is. Kapunk némi fantasyt is, de csak flashback-ek formájában, cserébe viszont nem hat nagyon gagyinak a CGI (a farkasokat leszámítva, a trükkök folyamatosan javulnak az évek során, de élethű farkast valahogy nem tudnak "rajzolni").
A karakterek amúgy papírvékonyra vannak megírva, még maga a címszereplő is, bár az ő leírása lehet, hogy két oldalnyit is elfoglal a többiekkel ellentétben. Ezek pedig a következők: az amazon, a laza és vicces késdobáló, a látnok, az eszelős és néma baltás, a mesélő, valamint maga Herkules, meg az ő kétajtós konyhaszekrény méretű háta. Egyikük sem az a típus, akinek le kell ásni a karakter gyökeréig, hogy megértsük a motivációikat, meg aztán, gondolom, nem is ez volt a cél.
És ahogy megunnánk a nyílegyenes történetet, jön a szokásos ármánykodás, Herkules szintet lép (az a lánckitépés egész egyszerűen EPIC), és lezúz egy szakajtónyi katonát, hol egymagában, hol némi segédlettel az embereitől. Na ezek a jelenetek viszont tényleg durván feszegetik a korhatár besorolást (legalábbis az amerikai pg13-at, nálunk ugyanis teljesen indokolt 16-os karikát kapott), viszont The Rock is inkább ilyenkor van elemében, a színészkedés, meg a karaktermélyítés nem az erőssége, de nem is azért szeretjük, hanem azért, mert neki el lehet hinni, hogy puszta kézzel arrébb taszajt egy lovat, katonástul.
Én a magam részéről jobban örültem volna, ha ezt az egészet darkosabbra veszik, de ettől függetlenül nyilván meg fogom még nézni, mert mint mondtam, szórakoztató volt.
Ja, és látjátok 0:30 környékén Palvin Barbi mosolyát a trailerben? Na pontosan ennyit szerepel a filmben is. Ezt csak a miheztartás végett mondom.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.