Fekete Tenger (Black Sea)

2015/03/21. - írta: giskard reventlov

132-black_sea_xxlg.jpg

Robinson, a veterán tengeralattjáró-kapitány (Jude Law) hajóbontóként dolgozik, míg ki nem rúgják az állásából. Egyébként sem túl boldog az élete, a felesége elhagyta, és a kisfiukat is magával vitte, ráadásul Skóciában járunk, ahol a munkásosztály a társadalmi ranglétra legalján helyezkedik el, annak minden hátrányával. Így Robinson kapva-kap az alkalmon, amikor meghall egy városi legendát egy a II. világháborúban elsüllyedt orosz tengeralattjáróról, ami állítólag 40 millió dollár értékű aranyat rejt. Összeverbuválja volt kollégáit, és egy bőkezű támogatónak köszönhetően elutaznak Szevasztopolba, ahol néhány orosz matrózzal kiegészülve megvesznek egy öreg tengeralattjárót, hogy a kincs nyomára akadjanak. De, ha ekkora összegről van szó, nem telik el sok idő, míg a legénység fejébe beférkőzik a gondolat, miszerint, ha kevesebben vannak, kevesebb felé is kell osztozni.

black_sea_161602_588.jpg

Egy kezemen meg tudom számolni, hány tengeralattjárós film készül évente. Ritka, mint a fehér holló. Pedig a magam részéről kedvelem a zsánerben rejlő lehetőségeket: az összezártság, a klausztrofób hangulat, vagy a tény, hogy gyakorlatilag papírvékony falak választanak csak el a hatalmas víztömegtől, és annak nyomásától, hogy a hidegről ne is beszéljünk, mind-mind olyan tényező, amiben bőven van potenciál. És ebben a filmben ki is használják.

Jude Law remek alakítást nyújt. Londonihoz képest egészen tisztességesen megtanulta a skót akcentust, és bár egy kissé darabos lett tőle a beszéde, de nagyon igyekszik, és ez becsülendő. Amit pedig színészileg nyújt, arra még ennyi panaszunk sem lehet, a záróképsor előtti utolsó jelenete különösen hatásos, még ha maga a fordulat előre sejthető is.

black_sea_161536_723.jpg

Igazán ismert arc rajta kívül nincs, bár ha valaki néz brit filmeket, egy-egy ismerős színészen azért megakadhat a szeme. És ugyanez igaz az orosz oldalra is, bár nyilván jóval kisebb találati százalékkal. És mindenki jól teljesít, tényleg senkibe nem tudnék belekötni.

Az atmoszférateremtés pedig elsőosztályú. Mint mondtam, kiaknázzák a zsánerben rejlő lehetőségeket, és bár ez azt is jelenti, hogy néhány klisét is látni fogunk, de nem megy át öncélúságba, bőven a ló innenső oldalán marad a film.

black_sea_161752_365.jpg

Nem ragozom túl: ha szeretitek a feszült, izgalmas filmeket, ez a szűk két óra simán belefér, akár még néhányszor újra is. Különösen, ha már ilyen kevés hasonló darab születik a műfajon belül.

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://jobbara-artalmatlan.blog.hu/api/trackback/id/tr257289273

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása