Sorozatajánló rovat: Game of Thrones 8. évad

Azt hiszem, nem túlzás azt állítanom, hogy a Game of Thrones világszintű jelenséggé, igazi megkerülhetetlen hivatkozási ponttá vált az elmúlt 8 évben, és nem csak sorozatos berkekben. Mégis tartozom egy vallomással, és sanszos, hogy a finálénál alkalmasabb időpontot keresve se találnék erre. Én ugyanis egy banális, sőt nevetséges indokkal kezdtem nézni a sorozatot. Mert a mémek már akkor elárasztották az internetet, és én érteni akartam a kontextust. Ennyi. A híre megelőzte a szériát, de számomra túl mainstream volt, túl nagy volt körülötte a hype, némi előítélettel azt gondoltam, kizárt, hogy valami ennyire jó legyen. Pedig de, tényleg ennyire jó volt.

Aztán George R.R. Martin elakadt a könyvekkel. Hogy ez alkotói válság volt, vagy csak nem akart konkurenciát a sorozatnak, talán sosem tudjuk meg, azonban a továbbiakban a széria készítésében sem vett részt, csupán sarokpontokat adott meg, hogy mik azok, amiknek feltétlenül meg kell történniük, a többit pedig az írókra bízta. David Benioff és D.B. Weiss azonban ketten sem tesznek ki egy felet, ez pedig látványos minőségbeli visszaesést eredményezett.

Nem hallottam pozitív kritikát az utolsó szezonról, ez pedig elég meglepő egy ennyire népszerű sorozatnál. És bár tény, hogy nincs sok dicsérni való rajta, az össznépi hisztit túlzásnak tartom. Tévedés ne essék, látom a hibáit, sőt, egy az évad után látott elemző videó után még inkább. Azonban azt hiszem, abban egyet fogunk érteni, hogy a látványos hibák és logikátlanságok nem most kezdődtek. Az, hogy a hibák ellenére tudtam élvezni az évadot, nagy valószínűséggel annak köszönhető, hogy már az előző szezonban elengedtem a sorozat kezét. Valahogy bennem volt, hogy már csak az idei etap van hátra, mindjárt vége, biztosan kapunk valami többé-kevésbé elfogadható lezárást, mindenkinek pedig amúgy sem lehet megfelelni.

És bár egy röhejes indokkal kezdtem nézni, a világa igen hamar berántott, mert a jó fantasyt szeretem, és rajongok a jól átgondolt, komplex sztorivezetésért, és a jól megírt karakterekért. Ezekből az összetevőkből pedig akadt az évadok során bőven. Épp ezért volt szomorú látni, ahogy két tehetségtelen író elrontja azt, ami addig szépen fel volt építve. A karakterívek leegyszerűsítése, a motivációik, vagy akár a térben és időben való mozgatásuk csak néhány példa a hibák közül. Persze a látvány még mindig elsőosztályú, arra nem lehet panasz, abszolút nem sorozatos szintről beszélünk, ez moziban is minden további nélkül megállná a helyét. A probléma ott van, ha ezt a látványt öncélúan kezdik használni. Ahelyett, hogy például megindokolnák, ki miért teszi vagy mondja azt, amit, vagy ki hogyan és főképp mennyi idő alatt jut el A pontból B pontba, nos ehelyett inkább kapunk pont egyel több látványelemet, mint amire szükség lenne. Teszem azt, a magam részéről nem vagyok egy nagy stratéga, nincsenek ostromtapasztalataim, de azt még én is tudom, hogy a vaksötétbe kiküldött lovascsapat a Mások ellen nagyságrendekkel kevésbé hatásos, mint a két sárkány, amik közül egy is elég ahhoz, hogy porig égessen egy várost. És hát ez utóbbi logikusabb is, ami azt illeti.

Nem tudok egyértelműen állást foglalni a sorozatzáróval kapcsolatban; el voltam vele. A hat epizódot gyakorlatilag egy nap alatt ledaráltam, zanzásítva amúgy is jobb szokott lenni minden, jelen esetben pedig az erősségeire tudtam koncentrálni. Nem hajtott az ilyenkor szinte mindig meglévő "na még egy részt" érzés, egyszerűen csak be akartam fejezni, ha nem is kényszerből. Az egyetlen dolog, amit igazán sajnálok, hogy egy Game of Thrones szintű sorozatot nem ezért néz az ember.