A film, aminek két nagy hibája van. Először is a világ egyik legspoileresebb plakátjával rendelkezik, másrészt ugyanabban az évben jött ki, mint a Mátrix. És én bár úgy szoktam emlegetni, hogy "ez tulajdonképpen a Mátrix, csak lövések és bunyók nélkül", ezúton megkövetem magam, mert egyrészt lövés, és bunyó is van benne (persze messze nem a Mátrix szintjén), másrészt pedig hiába a hasonló témaválasztás, valami egészen másra futtatják ki. És ez az 'egész más' ugyanolyan eredeti. Már, ha eredetinek nevezhetjük egy 1964-es regény filmes adaptációját.
Douglas Hall (Craig Bierko) egy szoftverfejlesztő cégnél dolgozik Los Angelesben. Egy este rejtélyes üzenetet kap a főnökétől, Hannon Fullertől (Armin Mueller-Stahl), aki valami hatalmas dologra jött rá a projekttel kapcsolatban, amin épp dolgoznak. Ám Fullert még ugyanazon az estén meggyilkolják, a rendőrség pedig épp Douglast gyanúsítja. A helyzeten pedig csak ront, hogy Douglasnek az utóbbi időben gyakori emlékezetkiesései vannak, ráadásul a semmiből felbukkan Fuller lánya, Jane (Gretchen Mol) is, akiről valami rejtélyes oknál fogva eddig senki sem tudott.
Szándékosan fogalmazok ködösen, és szándékosan vázolom csak nagy vonalakban a történetet. A magam részéről már több, mint tíz éve nem láttam a filmet (sőt, lehet, hogy összesen egyszer volt hozzá szerencsém), de még így is elevenen élt bennem az emlék, és ez rontott egy keveset az élvezeti faktoron. Hálistennek, a film minőségén viszont nem.
Craig Bierko gyakorlatilag a szegény ember kisimult arcú Clive Owenje, és én gyakorlatilag a The Thirteenth Floor óta nem láttam semmiben, pedig kifejezetten jól játszik. Nem tűnik nagy formátumú színésznek, de a szereppel elboldogul, simán hozza a kötelező szintet.
Armin Mueller-Stahl szerintem tipikusan az a színész, akit, ha látunk, egyből beugrik, hogy láttuk már azelőtt is, csak nem tudjuk megmondani, hogy miben. Nem azért, mert felejthető alakítást nyújt, épp ellenkezőleg: biztos iparosmunka az övé, de ennél nem szokott több lenni. Persze lehet, hogy nem láttam a megfelelő filmben.
Gretchen Mol gyönyörű, igazi klasszikus vonású szépség. Az a fajta, akiről már fiatal korában meg lehet állapítani, hogy az évekkel majd csak nemesedik, mint a jó bor. Ráadásul tehetséges is, még ha itt nem is volt meg a kellő mozgástere a kibontakozáshoz. Ellenben legalább nem csak egyszerű biodíszlet.
És mindenképpen megemlíteném még Vincent D'Onofrio-t, ha már a tartalomleírásban nem tettem. Ő alakítja Douglas munkatársát, és a legemlékezetesebb pillanatok hozzá kötődnek. Mozgástérnek ő is szűkén van, de ahol lehet, odateszi magát. Tud ő ennél sokkal jobbat is, de az is látszik, hogy csak takaréklángon ég.
Nem igazán tudnék mibe belekötni a filmmel kapcsolatban a fent már említett két hibán kívül, azokról sem maga a film tehet, inkább a forgalmazó. A látvány is eléggé rendben van, néhol ugyan kilóg a CGI-lóláb, de egyrészt a helyenként sárgásbarna képi világ szépen palástolja, másrészt ne feledjük, hogy egy kis(ebb) költségvetésű filmről beszélünk 1999-ből. Mai szemmel már joggal tűnhetnek tévéfilmesnek az effektek, de előbb-utóbb a Mátrixra is úgy fogunk majd tekinteni, hogy "akkoriban ennyi pénzből ennyit tudtak kihozni".
Szinte minden évben akadnak olyan filmek, amik ugyanazt a témát dolgozzák föl. Ilyen volt a Dante pokla és a Tűzhányó, az Armageddon és a Deep Impact, a Mars mentőakció és a Vörös bolygó, vagy animációsok közül az Egy bogár élete és a Z, a hangya. Hogy a közelmúltból már ne is említsem Az elnök végveszélyben-t, és az általam jól lehúzott Támadás a Fehér Ház ellen-t. Ezek közül általában csak az egyik sikeres (vagy legalábbis sikeresebb), a másik meg hát olyan, amilyen, ízlésről nem érdemes vitatkozni. Az viszont biztos, hogy a sikeresebb mindig elnyomja a kevésbé sikerest, és így volt sajnos ezzel a filmmel, meg a Mátrix-szal is. És sajnos az eXistenZ - Az élet játék-kal is David Cronenbergtől, ami ugyanebben az évben jött ki, szintén hasonló témával, és bár annak is sikerült egy egészen új (már-már zsigeri) szemszögből megközelítenie az adott témát, a Mátrix mellett sajnos az is csúnyán el lett nyomva.
Mindennek ellenére azért én ezt is javaslom megtekintésre, 100 percet megér, és gondolkodhatunk is rajta egy keveset. A magam részéről én kedvelem az ilyesmit, és becsülöm a próbálkozást is. A trailert viszont csak kötelező jelleggel rakom ide. Túl sokat mutat, és azt is rosszul (ráadásul semmilyen magyar vonatkozást sem találtam hozzá), szóval csak saját felelősségre.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.