Megdönteni Hajnal Tímeát

Ritkán nézek magyar közönségfilmet, és újból rá kellett jönnöm, hogy ennek megvan az oka.

Kinek ne lenne olyan története, amiben arról ábrándozik, hogy az osztály legjobb nőjével (pasijával) kerül közelebbi kapcsolatba? Van, akinek sikerült, van akinek nem. És van Dani (Simon Kornél), aki ugyan mindig is a legjobb barátja volt az osztály legjobb nőjének, a címbeli Tímeának (Osvárt Andrea), de ennél tovább nem jutott. Pedig az éppen aktuális 15 éves osztálytalálkozón láthatóan nyitott kapukat dönget, attól függetlenül, hogy Tímeából közben híres fotómodell lett. Mert hát igazából ők kölcsönösen ugyanazt érezték mindig is, csak egyikük sem lépett. Meg aztán van Bögöcs (Szabó Simon), az osztály tahója, aki a közelebbi kapcsolatot csak és kizárólag testi kontaktussal társítaná, meg egy negatív számjeggyel, ami a férfiasságát illeti. A szerencsétlen véletlennek köszönhetően, amikor Dani és Tímea egymásnak esik a ruhatárban, épp Bögöcs az, aki arra jár, és persze le is videózza az affért, amivel később megzsarolja Danit. De nem pénzt akar ám, hanem egy numerát Tímeával.

Ebből a felütésből lehetett volna egy személyes hangvételű tipikus tévedésekre épülő vígjátékot kihozni, ehelyett viszont kaptuk ezt: két kivétellel pocsék alakításokat, közhelysztorit közhelyfordulatokkal, totálisan életidegen dialógusokat nagyjából a Barátok közt szövegkönyvének szintjén, és egy, azaz egy darab aláfestőzenét folyamatosan ismételve, ami igen gyakran egyáltalán nem illett az adott jelenetekhez. A film vége pedig látványosan elkapkodott. Tessék-lássék elvarrják a szálakat, de elég bénán, ráadásul azt sem értettem, hogy az általam amúgy is kissé túlértékeltnek tartott Paulo Coelho-t miért kellett ebbe az egészbe beleerőltetni.

A technikai megvalósításra nem térnék nagyon ki, a magyar filmek olyanok amilyenek, szokás szerint steril, rosszul bevilágított képek, stúdióhang még nyílt térben felvett jeleneteknél is, szóval csak a szokásos.

Viszont a két kivétel mindenképp szót érdemel, ne legyen már annyira keserű a szájíz:

Az egyikük Szabó Simon, akit én a Moszkva térben kedveltem meg, és ott is ugyanezt a karaktert hozta, csak itt hatványozottan. Igazi türhő paraszt, és látható élvezettel játszik (szóval, akinek ez nem jön be, nyilván a film ezen momentumai se fognak). Bár persze az is lehet, hogy ez a karakter neki már olyan, mint Bruce Willisnek a csücsörítve lassítva távolba nézés, vagy Steven Seagalnak az elhízás. Szóval csípőből tolja. Végig ő narrálja a filmet, és hozzá kötődnek a legjobb beszólások is. Igazából teljesen olyan, mintha az ő szövegét valaki egészen más írta volna, annyira kilóg a film többi dialógusa közül. És ez ugyan lehetne bók is rá nézve, csak éppen pont azt emeli ki, hogy a többi mennyivel rosszabb. Csak, hogy egy példát említsek (a kontextusból kiragadva talán nem akkora poén, és Simon hangja is kell hozzá, de a jelenetben nagyon adta):

"Dani: - Komolyan mondom, Bögöcs, ha még egyszer beszólsz, én leütlek!
Bögöcs: - Jaj, ne legyél már ennyire erős! Hát még a Rambo 3-at is én vettem föl neked VHS-re, nem emlékszel?"

A másik kivétel pedig Osvárt Andrea. Egyrészt nyilván ő a szemcukor-faktor, és ez ügyben keveseknek lehet kifogása a látványt illetően, mert tényleg elképesztően gyönyörű. Viszont látszik a külcsín mellett a belbecs is. A többiekhez képest, és a rettenetes szövegkönyv ellenére jól játszik, van néhány kifejezetten őszinte pillanata is.

"Tímea: - Tudod, miért szeretek veled lenni, Dani? Mert te azt látod bennem, aki vagyok, és nem a…
Dani: - ...a sztereotípiát?
Tímea: - Igen! Ha veled vagyok, úgy érzem, velem akarsz lenni, és nem a hírességgel."

Nekem az ilyen jelenetek kicsit arra reflektálnak, amilyen a való életben lehet egy Osvárt Andrea-típusú ember élete. A hírnév árnyoldala, meg hasonlók. Szóval akadnak ilyen jelenetek is, ezek szinte mind jók. Csak sajnos nem ezek teszik ki a film nagy részét, hanem a korábban említett negatívumok.

Lehet mondani, hogy szódával elmegy, vagy, hogy ha nincs más a tv-ben, meg ilyesmik, de ennek az éremnek is két oldala van, és én a magam részéről nem szívesen pazarlok másfél órát az életemből, amikor valami jobbat is láthattam volna. Hogy akkor mégis mi motivált, hogy megnézzem? Talán az, hogy nekem is van egy sztorim az osztály legjobb nőjéről, még ha az nem is Osvárt Andrea. Ennek eldöntését ugyanúgy rátok bízom, mint ahogy azt is, hogy megnézitek-e, vagy sem.