Ice Cube, Dr. Dre, Easy-E, MC Ren, DJ Yella. Életrajzi film róluk, az N.W.A nevű gengszter rap banda megalakulásáról, majd feloszlásáról. Ebben a tematikában láthattunk már hasonlót, és, ha csak az alapfelütést vesszük, a Straight Outta Compton semmi újat nem nyújt, csak a már ismert panelekből építkezik. Amiben viszont mégis más, az az, hogy a sztori egy olyan rap bandáról szól, akik úttörőnek számítanak a stílus széles körben ismertté és népszerűvé válásában, ezt pedig két dolognak köszönhetik: a tehetségüknek és a hitelességüknek.
Ez a film elsősorban a zenekar és a stílus rajongóinak készült, ez süt minden képkockájáról, már-már családias a hangulata, már amennyiben helytálló a kifejezés egy erősen korhatáros nyelvezetű és képi világú mozival kapcsolatban. Mert nem csak azt mutatják be, hogy ezek a fiúk milyen háttérrel és hogyan jöttek össze, hanem a gettó világát is: a bandákat, a drogot, a rendszeres rendőri túlkapásokat. Ezek a srácok akkor is képesek voltak balhéba keveredni, ha szimplán csak az utcán ácsorogtak. Ha az ember ilyen környezetben nő fel, ritkán kap lehetőséget a kiugrásra, viszont, ha mégis, két kézzel nyúl utána, és úgy éli az életét, mintha nem lenne holnap.
Ennek persze megvannak árnyoldalai is: ha sikeres vagy, és még pénzed is van, azonnal megjelennek a látszatbarátok, akik mind akarnak majd maguknak egy szeletet a tortádból. Ha nem értesz a szerződésekhez, és egyéb papírügyekhez, simán benne van a pakliban, hogy a menedzsered kihasznál, és a legkisebb lelkiismeret furdalás nélkül lefölözi a hasznodat. De a féktelen buliknak is megvan a hátulütője, és ehhez nem is kell messzebb mennünk Easy-E példájánál.
És ha azt kérdeznétek: mi van azokkal a nézőkkel, akiket csak érdekel a téma, de keveset, vagy semmit sem tudnak az N.W.A-ről? Nos jelen esetben őket pont én képviselem. Nagyjából tízévesforma kissrác voltam, amikor a banda a csúcson volt, úgyhogy én már csak a szólókarrierjük táján ismertem meg a tagokat, köszönhetően a Yo! MTV Raps című tévéműsornak. Így laikusnak nevezhetem magam a témában, de egyúttal azt is meg kell mondjam: ritkán találkozom ennyire szórakoztató életrajzi filmmel. F. Gary Gray, rendező tartalmas, de sodró lendületű sztorit tett le az asztalra, amiben a nagy számok törvénye szerint ugyan jó néhány részlet elsikkad, az összkép ettől még ugyanúgy érthető és élvezhető marad, akár rajongó vagy, akár nem.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.