Sorozatajánló rovat: Mr. Robot

"- Mi az, ami ekkora csalódást okozott a társadalomban?
- Nem tudom. Talán az, hogy mind azt gondoljuk, Steve Jobs király csávó volt, miközben tudjuk, hogy a milliárdjait gyerekmunkával kereste? Vagy talán az, hogy úgy tűnik, minden hősünk hamis? Az egész világ csak egy nagy hoax. Egymást fárasztjuk a baromságainkkal, bensőségesnek álcázva. A közösségi hálók intimitást mímelnek. Vagy erre szavaztunk? Nem a hamis választásainkon, de a dolgainkkal, a vagyonunkkal, a pénzünkkel. Nem látok semmi újat. Mind tudjuk, miért tesszük ezt. Nem azért, mert az Éhezők viadala könyvek boldogítanak, hanem azért, mert el akarunk kábulni. Mert fájdalmas lenne nem tettetni, mert gyávák vagyunk."

Elliot Aldersont (Rami Malek), a kibertámadások elhárítására szakosodott cég technikusát egy napon megkeresi a rejtélyes 'fsociety' nevű hackercsoport még rejtélyesebb vezetője, Mr. Robot (Christian Slater). A titokzatos férfi arra akarja rávenni Elliotot, hogy segédkezzen a csoportnak egy globális gazdasági összeomlás véghezvitelében. Az akció viszont nem annyira a gazdagok ellen irányulna, mint inkább a szegények megsegítésére, a hackerek célja ugyanis az, hogy a keményen dolgozó kisemberek összes adósságát eltörölje világszinten. Ahogy Elliot egyre jobban elmerül az akció részleteiben, úgy veszíti el egyre inkább a kapcsolatát a külvilággal, elhatalmasodik rajta a paranoia, drogfüggősége pedig csak ront a helyzeten. De kicsoda valójában Mr. Robot? Mi az igazi célja? És hogyan képes rávenni Elliotot, hogy olyasmit tegyen, amire eddig gondolni sem mert?

Készültek már filmek hackerekről korábban is, de inkább kevesebb, mint több sikerrel, mert hát hogyan is lehetne izgalmasan ábrázolni azt, hogy valaki egy monitor előtt ülve kódokat ír? A Mr. Robotnak viszont sikerült meglelnie a középutat, mert bár a sorozat általam itt most nem taglalt egyéb történései nyilván érdekesebbek, és nem kevés társadalomkritika is van benne, közben mégis érthetővé teszi, és közel hozza a nézőhöz a monitor előtt ülő, kódokat író embert. Mindezt úgy, hogy egyúttal azt is megmutatja, mi mindenre képes egy hacker egyetlen számítógéppel, és ennek milyen veszélyei vannak a mostani, technológia uralta világban.

Magán a témán kívül is több erőssége van a sorozatnak, de az egyik vitathatatlanul Rami Malek, és az ő minimális eszköztárral rendelkező, mégis elképesztően összetett játéka. Nyíltan nincs kimondva, nem is utalnak rá, de Elliot figurája gyaníthatóan Asperger-szindrómás, Malek pedig remekül érzékelteti, hogy karakterének mennyire távoli a világ, hogy mennyire nem képes normális emberi kapcsolatok kialakítására; falat húz maga köré, ami mögé még az olyanok sem nézhetnek be, akiket esetleg gyerekkora óta ismer. Minderre pedig az átható tekintete, és a gyakori, kvázi a nézőhöz intézett narrációja még rá is segít.

A sorozat másik nagy erőssége pedig a rendkívül nyomasztó sound designnal megtámogatott képi világ. Nem is emlékszem, hogy láttam volna valaha ilyen fantasztikusan megkomponált felvételeket. Hihetetlenül sok például a közeli a szereplők arcáról, általában a képernyő valamelyik alsó sarkára fókuszálva, szinte üresen hagyva a hátteret. Egyértelműen tudatos döntés eredménye a dolog, de, mivel nem vagyok szakmabeli, nem mondhatom, hogy ezt, vagy azt hangsúlyozzák vele, viszont különlegessé teszi a végeredményt, az biztos.

Az egyetlen negatívum, amit fölrónék az összképnek, az a nyelvezet. Időnként ugyanis elhangzik néhány káromkodás, illetve csak elhangzana, mert az összeset lekeverték (azaz látszik, ahogy a színész kimondja az adott szót, csak épp hallani nem halljuk), aminél olcsóbb, és főleg gagyibb húzást még életemben nem láttam. Először is azért, mert meg lehetett volna írni a forgatókönyv ezen részeit szitkok nélkül is, vagy olyan szófordulatokkal, amik átmennek a cenzúrán, bármit, csak ezt ne. Különösen ne egy olyan sorozatban, amiben például fullfrontálban mutatják, ahogy egy fickó fejbe lövi magát. És nem csak a megszokott finomkodó megjelenítéssel; messze van a valósághűtől, de még így is sokkolóan véres. Vagy az ilyesmi csak nekem tűnik álszentségnek? (persze, ha ez csak az általam látott verzióban van így, akkor egy szót sem szóltam)

10*50 perc az első évad, egy elképesztően szemét cliffhangerrel, és egy váratlan stáblista utáni jelenettel a végén. Nem azt mondom, hogy egyhuzamban nézzétek, de én mindenképp javasolnám, hogy, ha nekiültök, nagyobb tömbökben tegyétek, ne részenként, mert úgy sokkal jobban be tud szippantani a hangulata.