Szívbe markolóan szép, és könnyekig megható mese a zene szeretetéről, az elfogadásról és elengedésről, a család összetartó erejének fontosságáról és a halálról, mindezt egy mexikói tradíció, a Día de Muertos, azaz a halottak napja köntösébe burkolva.

Ha patadobogást hallasz, lóra gondolsz, nem zebrára. Látom a felfelé kúszó sárga betűket, nézem a szereplőket és a környezetet, hallom a már jól ismert zenei taktusokat, de a végeredmény mégsem az, amit várok. Ez nem Star Wars. Legalábbis nem AZ a Star Wars, amit én szeretek. Ez csak egy végletekig…