Oké, bevallom őszintén, mielőtt nekiültem megnézni a filmet, feltettem magamnak a kérdést: vajon mennyire csinálok s*gget a számból, ha a legutóbbi etap után képes vagyok esélyt adni ennek a kvázi soft-rebootnak? Aztán persze elhessegettem a gondolatot, mondván, volt már rosszabb döntésem is ennél,…
Philip K. Dick után szabadon, most már nem az a kérdés, hogy álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal, sokkal inkább az, hogy ha egy android öntudatra ébred, egyúttal a szabad akarat lehetőségét is megkapja? Képes önálló döntéshozatalra, vagy a reakciói továbbra is csak a programozója által…
Kirészletezhetném, csak hát pont minek, ha a film alapfelütése egyetlen mondatban összefoglalható: ha zajt csapsz, jön a szörny, és meghalsz. Ennyi ez, és nem több. Nem ismerjük meg részletesen sem a körülményeket, sem az előzményeket, így hát marad a fojtogató, klausztrofób atmoszféra, ami durván a…
Tíz év telt el azóta, hogy az emberi összefogásnak köszönhetően le tudtuk zárni a dimenziókaput a Csendes-óceán mélyén, ezzel megakadályozva a kaiju inváziót. Ezt az időszakot az emberiség fejlesztéssel töltötte, arra azonban senki sem számított, hogy a következő támadás nem kívülről, hanem belülről…
Egy decent job első rész és egy so-so folytatás után hogyan lehetne egy-egy szóban jellemezni a Maze Runner: The Death Cure majdnem két és fél óráját? Kidolgozatlan? Kaotikus? Egyenetlen? Ritmustalan? Érdektelen? Unalmas? Vagy leginkább mindez együtt. Ráadásul nem is futnak benne annyit, mint eddig.
Takeshi Kovacs (Will Jun Lee), 250 évnyi hibernációs börtön után egy idegen testben (Joel Kinnaman) ébred. Egy intergalaktikus pénzmogul, Laurens Bancroft (James Purefoy) olvasztatta ki, mégpedig egyetlen céllal: hogy megtalálja azt, aki megölte Laurens Bancroftot. Egy olyan jövőben járunk ugyanis,…
A szükséges rossz. Tömören így tudnám jellemezni a Black Panther bő két óráját. Egyrészt, mert mostanra Dunát lehet rekeszteni a képregényfilmekkel, ez pedig a nagy számok törvénye értelmében a minőség rovására megy, másrészt erre a sztorira igazából nem sok szükség van, nincs komoly kihatása szinte…
Ha patadobogást hallasz, lóra gondolsz, nem zebrára. Látom a felfelé kúszó sárga betűket, nézem a szereplőket és a környezetet, hallom a már jól ismert zenei taktusokat, de a végeredmény mégsem az, amit várok. Ez nem Star Wars. Legalábbis nem AZ a Star Wars, amit én szeretek.
Ez csak egy végletekig…