A Godzilla: King of the Monsters az előző rész "jól bevált" receptjét követi. Fogj néhány ismert és/vagy feltörekvő (de ennél mindenképpen többre érdemes) színészt, akik majd felmondják a kötelező expozíciós dialógusokat, hogy a néző kapjon valami fogódzót az amúgy nulla felé konvergáló történetben,…

Azt hiszem, ez a film a tökéletes iskolapéldája annak, hogy a helyén kezelve jó szórakozás, ugyanis látom a hibáit, de mit is várhatunk egy olyan történettől, ami egy száz méter magas óriásgyíkról szól, akinek szembe forduló hüvelykujja van. Amúgy az megvan, hogy mit látunk, ha visszafelé nézünk…