Látványorgia. Ennyi, és nem több.
El kell felejteni a logikát, le kell tudni a kliséket, meg kell bocsátani a patetikus monológokat, és akkor igazi áll-leejtős látványban lesz részünk még akkor is, hogy a zúzás nagy része esőben és sötétben zajlik (nyilván némi költséghatékonyság miatt).
Viszont ha csak a zúzást vesszük, minden egyes ráköltött cent látszik, és ebből a szempontból érdemes minél nagyobb vásznon nézni. Óriásrobotok óriásszörnyek ellen: igazi guilty pleasure. Hihetetlen méretek, mindennek tömege van (erre a 3D pluszban rá is segít), és még a kamerát is csak minimálisan rángatják, áll-leejtős, mondom én.
Igazából nem számítottam erősebb sztorira, inkább csak reménykedtem, hogy az a Guillermo del Toro, akit én annyira kedvelek, tartogat még valamit. Hát sajnos nem, de ha egyszer-egyszer rám jön, hogy minimális agytevékenységgel nézzek olyasfajta zúzdafilmet, amiben egy óriásrobot képen töröl egy óriásszörnyet egy tankerhajóval, igen nagy valószínűséggel fogom újra elővenni. Sajnálom, ez van.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.