Vörös kutya (Red Dog)

"A világ érdekes hely, nem igaz? Olykor te választasz magadnak kutyát, néha meg a kutya választ téged."

Egy helyi legenda szerint egy ausztrál bányászvárosban élt a 70-es években egy kutya, akit mindenki ismert, és aki miután napokig hiába várta haza a gazdáját, úgy döntött, hogy elindul megkeresni. Utazásai során bejárta Nyugat-Ausztrália Pilbara régióját, és ez tette őt híressé. Többek között.

A filmre a legjobb jelző, a fantasztikus. Nem csak azért, mert a történet néhány eleme tényleg olyan, mintha egy fantáziavilágot látnánk, hanem, mert a hangulat, a zene, a fényképezés mind-mind csodás. Nyilván a sztorihoz hozzáadtak ezt-azt, de abszolút nem zavaró, teljesen beleillik ebbe a furcsa közösségbe, akiket megismerünk.

A színészekre külön nem térnék ki, összesen úgyis csak két ismertebb arc van köztük, Josh Lucas és Noah Taylor személyében, akiket vagy láthattunk már korábban itt-ott, vagy nem. De nem is fontos, mert mindenki remekül végzi a dolgát, olyan, mintha nem is színészeket látnánk, és amúgy is annyira eredeti, habókos, fura figurák mind. És ugyan sokszor hangoztatom, hogy eredetiben minden jobb, de erre ez most hatványozottan igaz: az ízes ausztrál tájszólás (meg az a néhány plusz akcentus) csak hozzátesz az élményhez, higgyétek el.

Az ausztrál táj szokás szerint gyönyörű, itt még valahogy ennek a sivárságnak is megvan a maga szépsége, és erre a fényképezés csak rátesz. Szemet gyönyörködtető a látvány. A hangulat pedig szinte tökéletes: finoman van adagolva a dráma, és bármennyire is szívszorító tud lenni olykor, az egész mégis feelgood marad, olyan, amit egyszerűen jó nézni. Az az igazság, hogy áradozhatnék még, de felesleges szócséplés lenne. Ez a film is simán fent van az "egyszer mindenképp látni kell"-listámon, és attól függetlenül, hogy kutyabarát-e valaki vagy sem, bátran ajánlom mindenkinek. De, ha az előbbi csoportba tartozol, akkor különösen.