"Viago: - Át akartam beszélni, hogy kinek mi a feladata a háztartásban, mert nem mindenki veszi ki a részét. Nem akarunk ujjal mutogatni rád, Deacon. Tök jó arc vagy, de nem veszed ki a részed a házimunkából.
Deacon: - Örülök, hogy jó arcnak tartasz.
Vladislav: - Nem ez volt a lényeg.
Viago: - Nem azért tartunk lakógyűlést, hogy elmondjuk, milyen jó arc vagy.
Deacon: - Elvégzek ezt-azt.
Viago: - Pont ezt akarjuk megvitatni!
Vladislav: - Öt éve nem mosogattál el!
Viago: - Vladislavnak igaza van. Nem állhatnak hegyekben a véres edények!
Vladislav: - Ég az ember pofája a vendégek előtt!
Deacon: - Nem mindegy, úgyis megölöd őket! Egy vámpír nem mosogat!"
Viago, Vladislav, Deacon és Petyr (Taika Waititi, Jemaine Clement, Jonny Brugh, Ben Fransham) négy vámpír, akik egy fedél alatt élnek. Minden évben nagy buzgalommal készülnek az új-zélandi élőhalottak szokásos összejövetelére, a "Szentségtelen Álarcosbál"-ra, de most, néhány hónappal a nagy esemény előtt megengedték egy stábnak, hogy dokumentumfilmet forgassanak a mindennapjaikról.
Teljesen abszurd vígjáték, de én azt mondom, mindenkinek látnia kell, függetlenül attól, hogy mennyire járatos a vámpírmitológiában. És az említett téma ide vagy oda, a 'horror' címkét igazából rá se kellene aggatnom, annyira háttérbe van szorítva, illetve viccesen van tálalva.
A sztori ívét a tartalomban ismertetett események adják, de a film igazából nem más, mint másfél órányi improvizatív jelenetek összessége. Van történet, de ahogy a fentebb idézett dialógusból is kitűnik, csak alibiként szolgál, hogy az alkotók minden ötletüket belezsúfolhassák a filmbe, ami az évek során eszükbe jutott. És nem, ez nem megy a szórakozás rovására, sőt.
Van itt viccelődés azzal, hogy a vámpíroknak nincs tükörképük, poént űznek abból, hogy hőseink nem jutnak be az éjszakai szórakozóhelyekre, mert ugyebár vámpír csak meghívásra léphet be bármilyen épületbe, természetesen megkapják a magukét az Alkonyat-filmek is, de hála istennek nem az a fő poénforrás, hogy a vámpírok nem csillognak a napfényben. De gúnyt űznek a vérfarkasokból is, mert miért is ne. Már maguk a szereplők is híres vámpírábrázolások utánérzései, szóval egyetlen klisét sem kímélnek, de a humor végig intelligens marad.
Kivételesen nem térnék ki az egyes színészekre, egyrészt mert én magam sem ismerem behatóan az új-zélandi filmipart, másrészt meg annyira természetesen játszanak, mintha nem is színészek lennének, hanem négy vámpír, akik már évszázadok óta próbálnak egymás mellett élni úgy, hogy elég nehezen kezelik a másik rigolyáit. Azt viszont kiemelném, hogy láthatóan relatíve kevés pénzből készült a film, technikailag mégsem okoz csalódást.
Nem tudom, hol voltak eddig ezek a fickók, és azt sem, hogy itthon ez a film miért nincs agyonreklámozva, de én azt mondom: még sok ilyet tőlük, mert ez tényleg nincs messze a zsenialitástól. Mindenképpen ajánlom (viszont, ha lehet, felirattal, legalábbis a trailer szinkronja elég rémes).
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.