Ethan (Joseph Gordon-Levitt), Isaac (Seth Rogen) és Chris (Anthony Mackie) már évtizedek óta megtart egy közös hagyományt: minden évben végigbulizzák a Karácsonyt megelőző estét. Az utóbbi időben azonban kezdenek eltávolodni egymástól, ami nem is csoda, hiszen Chris sikeres sportoló, Isaac az ügyvédi karrierjét egyengeti, miközben első gyermekének születését várja, csak Ethan az, aki mintha a múltban ragadt volna, ő a trió egyetlen tagja, aki nem kezdett semmit az életével. Még a barátnője (Lizzy Caplan) is kitette a szűrét, mert a srác bepánikolt, amikor kezdtek komolyra fordulni a dolgok kettejük között. De ez a Karácsony más lesz, mint a többi, legalábbis Ethan ezt gondolja, amikor véletlenül a keze ügyébe kerül három belépőjegy egy olyan buliba, ahová sosem jutottak el az évek során, pedig mindig is akartak. Igen, ez a Karácsony este más lesz, de nem úgy, ahogy a fiúk gondolják. Másnap reggelre ugyanis mindhárman megtanulják, hogy mi az, ami igazán fontos az életükben.
Mint ahogy ez már sokszor előfordult, nulla elvárással ültem le a film elé, és lehet, hogy alacsony volt az ingerküszöböm, de egészen jól szórakoztam ahhoz képest, hogy nem vagyok oda a sztóner vígjátékokért.
Azt viszont szinte biztosra veszem, hogy a kikapcsolódás ilyen fokáért leginkább Jonathan Levine rendező-társíró a felelős, akinek 50/50 című filmjét kifejezetten kedveltem, és a Warm Bodies is elég szórakoztató volt a maga műfaján belül. Mint ahogy neki tulajdonítom azt is, hogy a három főhős között ilyen szépen le lettek osztva a szerepek: Anthony Mackie a "szimpatikus fickó", amilyen mindig lenni szokott, Seth Rogen a dilis kábszeres (hogy ezzel az ügyvédi munkája nem igazán összeegyeztethető, az jelentéktelen apróság a filmben), és mivel Joseph Gordon-Levitt általában komplexebb figurákat alakít, így ez a feladat itt is rá hárult. A sztori íve is Ethan jellemfejlődése köré van megszerkesztve, erre a szálra fűzi fel a forgatókönyv a kissé ugyan esetleges és véletlenszerű, de többségében elég vicces mellékzöngéket. Ehhez pedig a főszereplő színésztrió baráti társasága asszisztál kellő lelkesedéssel; tiszteletét teszi itt James Francótól Mindy Kalingig elég sok ismert(ebb) arc, de még Michael Shannon és Miley Cyrus is bevállalt egy-egy kissé karakteridegen, de épp ezért meglepően vicces cameot.
Persze, ha Seth Rogenről és egy sztóner komédiáról van szó, már-már kötelező elem egy látványosan (és szándékosan) túltolt narkótrip, jelen esetben szakállas barátunk kokainnal fojtja le a varázsgombát, mert, mint mondja: "az majd egyenesbe hoz". Ez természetesen egy teljesen elszállt és eszelős jelenetet eredményez, amelyben Rogen videoüzenetet hagy későbbi, jövőbeli önmagának, miközben úgy izzad, mint egy tajtékos ló. Aki eddig eljut a filmben (kb. az első egyharmad), az ilyesmin már nem akad fenn, a többiek meg már úgyis korábban lemorzsolódtak, vagy eleve bele se kezdtek, a folytatás már nem is lenne nekik való.
Azt hiszem, az ilyen filmekre szokták azt mondani, hogy "betépve biztos jó", de az igazat megvallva én józanul is jókat röhögtem rajta. El nem tudom képzelni azt az élethelyzetet, amiben újra leülnék elé, de furcsa mód mégsem érzem elvesztegetettnek a rászánt időt.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.