Annie (Rachel McAdams) és Max (Jason Bateman) már évek óta összejárnak a barátaikkal, esti társasjáték-partikra, a mostani ilyen azonban nem csak azért különleges, mert a férfi bátyja, Brooks (Kyle Chandler) szervezte, hanem azért is, mert emberrablásba torkollik.
Sajátos, az 1997-es Játsz/ma nyomvonalán haladó, akcióelemekkel tarkított vígjáték, ami egyrészt magam is meglepődtem, hogy mennyire kellemesen elszórakoztat, és amiben még az általam totál tehetségtelennek tartott Jason Bateman is vicces tudott lenni.
Nulla elvárással ültem neki, ezt előre leszögezem, csak annyit hallottam a filmről, hogy a Játsz/ma elemeivel operál, szóval érdekelt, hogy lesz ebből vígjáték. Rachel McAdams mindig kellemes jelenség, bármilyen filmről legyen szó, Jason Bateman jelenlétét meg majd csak elviselem valahogy - gondoltam, aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy mindjárt vége a filmnek. Na persze ezt nagyban befolyásolta, hogy nemigen van benne üresjárat, érdekelt a rejtély megoldása, a karakterek között is elég jól működött a dinamika, volt pár jól elhelyezett csavar is, na meg a szegény ember Matt Damonja, azaz Jesse Plemons, aki gyakorlatilag minden egyes vásznon töltött pillanatával ellopja a showt (van még néhány cameo is, de nem lövöm el őket).
Logikát persze nem feltétlenül érdemes keresni a filmben, nem is az vele az elsődleges cél, hogy az agyunkat megmozgassa. A pergő ritmus sikeresen fedi el az esetleges hibákat, és ami azt illeti, egészen egyedi megoldásokat is találunk benne. Az autósüldözések kamerabeállításai, a nagytotálok makett-szerűsége, amit a végén még ügyesen meg is indokolnak, vagy a majdnem tökéletes poén Denzel Washingtonnal (a flashback képeit ki kellett volna hagyni, akkor a jelenet végén a telefon önmagában nagyobbat ütött volna), a magam részéről ezek üde színfoltok voltak az amúgy mostanában elég egysíkú vígjáték-zsánerben.
Nem nagy truváj a Game Night, de az egyszeri szórakoztatást elég jól prezentálja. A magam részéről meg is lepődtem, hogy a Horrible Bosses alkotóitól jött ez is, mert azt a filmet végig se tudtam nézni. Lehet, hogy az elvárásaim hiányának köszönhető, vagy csak a megfelelő pillanatban kapott el, de én azt mondom: egy szombat esti kikapcsolódásnak pont megteszi. És megéri maradni a stáblista végéig, mert két bónusz jelenet is van.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.