Erre aludnom kellett párat, de sajnos továbbra sem vagyok maradéktalanul elégedett.
Egyrészt jó szórakozás, popcorn-mozi, vicces, ahol az kell, drámai, ahol az, folyamatosan megy a pózolás, de jól áll neki, a látványba sem lehet igazán belekötni, és Robert Downey Jr. továbbra sem eljátssza Tony Starkot, hanem ő maga Tony Stark. Egyszerűen zseniális a pasas.
Másrészt viszont például hiába játszik remekül Guy Pearce, hiányoznak a motivációi (vagy, amit magyarázatként kapunk, az borzasztóan mondvacsinált). Beleköthetnék Ben Kingsley karakterébe is (a játékába semmiképp), de mivel az erősen spoileres infó lenne, inkább nem teszem.
Az a baj, hogy az előző két résszel ellentétben ez nem rántott be. Üres(ebb)nek éreztem. Kicsit olyan érzésem volt, hogy bár látványos, és akciódús, megizzadtak, mire kitöltötték a maradék játékidőt. Nekem speciel az a jelenet, amiben Tony házát legyakják sokkal jobban tetszett, sokkal emberközelibb, átélhetőbb volt, mint a monumentálisnak szánt finálé. Annak nagyobb volt a füstje, mint a lángja.
Rajongóként nyilván meg fogom még nézni, és ott van a helye a polcon a másik két rész mellett, de a keserű szájíz nem hiszem, hogy elmúlik. Majd meglátjuk.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.