A sorozat, aminek bármennyire is szomorú az apropója, szó szerint minden részét végignevettem. A szomorú apropó pedig egy név: Robin Williams.
Már akkor látni akartam ezt, mikor olvastam, hogy a főszereplésével sorozat készül, de sajnos csak most tudtam rá sort keríteni, viszont így is megérte minden perce, két nap alatt ledaráltam a 22 részt. Persze 20 perces sitcomról lévén szó, ez azért nem olyan nagy teljesítmény, és persze nem is ez a lényeg.
A sztori amúgy egy reklámügynökség körül "bonyolódik", bepillantást nyerhetünk abba, hogyan is készülnek a reklámok, az ügyfelek milyen kihívások elé állítják néha a szakembereket, legyenek bármilyen kreatívak is. És persze kapunk egy kis szeletet a szereplők magánéletéből is, de csak szőrmentén, nem ez van a középpontban, ez csak a keret, egy háttér, amiben Robin Williams kvázi one-man-showja játszódik.
Mert ő itt a lényeg. Ha hinni lehet a belsős információknak, a jelenetek nagy többségét végigimprovizálta, és ez meg is látszik a végeredményen: elejétől a végéig mosolyt csal az arcunkra, miközben időről-időre akad nem is egy sírva röhögős jelenet is. És minden epizód végén van bakiparádé is. Ilyet azelőtt nem láttam még, egy-két plusz jelenetről van szó, de azokat is simán megéri végignézni.
És azért írtam, hogy kvázi one-man-show, mert a többi szereplő csak asszisztál ennek a fantasztikus humorú embernek. Egyedül talán a lányát alakító Sarah Michelle Gellar emelkedik ki közülük, és nem csak a nevével (a többieket még nem láttam semmiben), hanem egyrészt mert régen láttam utoljára, és nagyon jól áll neki, hogy felnőtt, másrészt van néhány olyan megmozdulása, ami abszolút szertefoszlatta a bennem élő képet róla. A kedvencem vele kapcsolatban a videojátékos epizód, majd meglátjátok, ha megnézitek.
Valószínűleg a téma miatt, de most nem volt olyan érzésem, mint a Csodás álmok jönnek alatt, ott nem egyszer gombóccal a torkomban peregtek előttem a képkockák. Pedig itt is egy olyan embert láttam, aki tudása legjavát, szívét-lelkét beletette ebbe a szerepbe, és egyszerűen minden pillanata zseniális. Hogy érzékeltessem: ugyan nem számoltam, de szerintem nem túlzok, ha azt mondom, legalább 50 különböző karaktert szólaltat meg hangutánzással. Van, amikor egy bizonyos személyt utánoz, és van, amikor csak simán elváltoztatja a hangját, de mindegyik külön egyéniség, és ő mindben fantasztikus.
Tényleg nem látok hibát a sorozatban, ha van is, azért Robin Williams személyisége biztosan kárpótolt. Csak egyetlen rossz dolgot tudok hozzá társítani, mégpedig az érzést, hogy sajnos túl hamar lett vége. De köszönöm neki ezt a sok nevetést, tökéletes kikapcsolódás volt.
És magyar ajánlót kaptok, mert a FOX leadta, de bármennyire is pergőek a párbeszédek, higgyetek nekem, jobban jártok, ha eredeti nyelven nézitek. És most nem a feliratsznob beszél belőlem.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.