A film, amiben Will Smith mindenkit átver. De különösen a nézőt, mert egy jó filmet ígér, amit aztán nem kapunk meg. És ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy rossz lenne, de rutinos olvasóim már sejthetik, mi jön: bizony, a jó, az nem ilyen.
A történet elég szokványosan indul: a kezdő szélhámos Jess (Margot Robbie) rossz embert választott arra, hogy átverje. De Nicky (Will Smith) már rutinos a "szakmában", és ahelyett, hogy megleckéztetné, ne adj isten megölné emiatt, inkább a szárnyai alá veszi, és megtanít neki mindent, amit tud. Az együtt töltött idő alatt kimondatlanul egymásba szeretnek, de Nicky tudja, hogy az érzelmeknek nincs helye a szélhámosok világában, ezért elhagyja a nőt. Évekkel később viszont újra találkoznak, épp akkor, amikor Nicky nagy dobásra készül.
Aki sokat markol, az keveset fog. Vagy ugyanez pepitában: sokat akar a szarka, de nem bírja a farka. A két közmondás közül bármelyik igaz lehet a filmre, és ez a legnagyobb hibája. Ugyanis agyonbonyolították. A legjobb példa erre a film közepe táján található, mégpedig az a jelenet, amikor egy focimeccs közben fogadnak egy ázsiai úriemberrel. Egy bizonyos pont után már simán kitalálható, mire fut ki a dolog, gond nélkül meg is magyarázható, de épp ez az a pont, ahol az alkotók átesnek a ló túloldalára, és egy 5 perces monológban, mindenféle áltudományos hablattyal próbálják megmagyarázni a látottakat. Felesleges, a kevesebb most is több lett volna, de sajnos ez csak egy példa a sok közül.
Will Smith amúgy jól játszik, sőt néhány jelenetben több is ennél, de az összteljesítménye sajnos nem lép túl azon, amit az angol nagyon találóan úgy hív: "decent job". Hoz egy bizonyos szintet, és azt megbízhatóan, de ennyi. És ami a külsejét illeti, azt hölgyolvasóim nyilván jobban díjazzák, de nekem kicsit sok volt az, hogy egyfolytában úgy néz ki, mintha címlapfotózásra készülne. Azt viszont meg kell hagyni, hogy az elálló fülei ellenére (aminek tudatában is van, magánemberként poénkodni is szokott vele), jóképű hapsi, a felsőteste is szépen ki van pattintva (meg is villantja, ahogy kell), és a szabott öltönyök is jól állnak neki.
Margot Robbie-ról azt gondoltam, hogy a Wall Street farkasa után itt is majd a testével próbálja meg eladni magát, de azt kell, hogy mondjam, meglepően jól játszik. Kollégájához hasonlóan ő is csak egy bizonyos szinten mozog, de nála is megvan az a bizonyos néhány kivétel, és az összhang is jó kettejük között. És ha már Smith-nél kiemeltem a külcsínt, hát nála sem mehetünk el emellett szó nélkül, mert azért valljuk be, igen takaros fehérnépről van szó. A testének nyilván kisebb százalékát csodálhatjuk meg, mint a már említett filmben, de itt persze nem is ez volt a cél.
Mostanában nem sok ilyen rablós-átverős-krimi készül, úgyhogy azért meg kell becsülni azt a keveset, ugyanakkor kár érte, mert jobb is lehetett volna. Nem időpocsékolás, de maximum egyszer nézős kategória. Mondjuk szombat estére, ha nincs más dolgunk.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.