Bűbáj (Enchanted)

A bájos Giselle (Amy Adams), egy dalokkal és szerelemmel teli mesevilágban éppen hozzámenne álmai férfiához, a jóképű Edward herceghez (James Marsden), ám a trónját féltő királynő (Susan Sarandon), a frigyet megakadályozandó belöki a lányt egy elvarázsolt kútba, melynek következtében Giselle napjaink New Yorkjának valóságában találja magát. De hogyan boldogul egy mese szereplője az emberek világában? És megtalálja-e a szerelméhez vezető utat?

Őszintén szólva nem igazán tetszik az elgondolás, miszerint a Disney sorra gyártja az élőszereplős filmeket az egyszer már bemutatott animációs meséikből. A Demóna még elment egynek, de a Hófehérke már kevésbé, a folytatása meg egyenesen nézhetetlen. De, ha már itt tartunk, szerintem a Dzsungel könyve is túl darkosra lett véve. Olyan érzésem van, mintha a Disney kifogyott volna az ötletekből, ezért is volt időszerű egy olyan filmet látnom tőlük, ami egyszerre ismerős és mégis új, animációs, de egyben élőszereplős.

Szűk 10 év alatt elfogyott a stúdió kreativitása? Ez járt a fejemben, ahogy lepergett a stáblista, mert előtte ott volt közel két órányi feelgood szórakoztatás, amiben remekül, és nem direkt az arcunkba nyomva idézik meg a korábbi munkáikat, egyúttal a feje tetejére állítva a mesék ismert szabályait. Nem tökéletes film az Enchanted, de ha engem, aki finoman szólva nem rajongok a musicalekért is képes volt lekötni végig úgy, hogy észre sem vettem az idő múlását, akkor azt hiszem bátran mondhatom, hogy valami nagyon el van találva benne.

Habár az is lehet, hogy ez a valami sokkal inkább valaki, mert engedtessék meg nekem, hogy a magyar címből kölcsönzött szójátékkal éljek: Amy Adams egyszerűen bűbájos. Nincs rá jobb szó. Szép is persze, abban sincs hiba, de ahogy mondani szoktam, nem eljátssza, hogy ő egy meséből pottyant hercegnő, ő AZ, ennyi. Olyan természetességgel alakítja Giselle figuráját, annyira ösztönösen naiv, ahogy rácsodálkozik a nekünk hétköznapi dolgokra, hogy az ember hajlamos megfeledkezni róla, hogy egy filmet lát. Az pedig, hogy gyönyörű, csilingelő énekhangja van, csak hab a tortán. És igen, tisztában vagyok vele, hogy a Disney-mesék kapcsán tőlem mindig elhangzik, hogy "de hát mi a frászért énekelnek folyton?", de itt még ezen is csavarnak egy kicsit, és ez kifejezetten jópofa szituációkhoz vezet, ráadásul a betétdalok többsége is remek.

A többiek, azaz James Marsden, Susan Sarandon és Patrick Dempsey (a Giselle-t segítő válóperes ügyvéd szerepében) csak asszisztálnak ehhez. Mindannyian jók a maguk karakterében, nem kevés jó pillanat fűződik a nevükhöz, de ez a film Amy Adams jutalomjátéka. Giselle pozitív, életigenlő személyisége az, ami köré a történet fel van fűzve, és többségében miatta működőképes a koncepció.

Ha élőszereplős mese, akkor nekem továbbra is a Stardust az alap, annál jobbat eddig keresve sem találtam, de az Enchanted nem sokkal marad el tőle. Ha van szűk két órátok, valami kedves, aranyos, vidám inputra vágynátok, és szeretitek az elvarázsolt hercegnő kontra igaz szerelem témakörét, némi öniróniával fűszerezve, ezzel a filmmel bátran tehettek egy próbát.