Élet (Life)

A nemzetközi űrállomás tudósai a Mars-szonda által hozott minták vizsgálata során az élet nyomaira bukkannak, de a felfedezés messze túlszárnyalja minden várakozásukat.

Mit keres egy B-kategóriás scifi-horror a mozikban? De még inkább mit keresnek egy B-kategóriás scifi-horrorban olyan színészek, mint Jake Gyllenhaal, Ryan Reynolds, Rebecca Ferguson vagy Hiroyuki Sanada? Sem erre, sem sok másra nem ad választ a Life, de ha egy kicsit megbocsájtóak vagyunk, a helyén kezelve ettől még biztosítja a bő másfél órányi kikapcsolódást.

Miért mondom, hogy B-kategóriás a film? Egyrészt, mert relatíve kevés pénzből, mindössze 58 millió dollárból hozták össze, ez hollywoodi viszonylatban kispályásnak számít, különösen, ha levesszük belőle a színészek gázsiját. Másrészt már a trailer is egy lájtosabb scifi-horrort sejtet, és a végeredmény pontosan ilyen panelekből építkezik. Azonban a már említett nagy nevek dacára, a forgatókönyv nem használja ki az ebben rejlő előnyöket. Példának okáért nincs karaktermélyítés. Illetve ami a címszó alatt itt bemutatásra kerül, az gyakorlatilag a nulla felé konvergál. Nem elég ugyanis, ha a karakterek olyan random információkat dobnak be szituációtól, vagy teszem azt játékidőtől függetlenül, hogy "apám mindig ebből a könyvből olvasott fel nekem gyerekkoromban", vagy "hiányzik a kutyám", de még az sem elég, ha bemutatjuk, ahogy az egyik szereplő végignézi tableten, amint a felesége éppen életet ad a kislányuknak. Ettől nem fogunk velük jobban együtt érezni, mert ez nem igazi háttértartalom; ha csak a figurákat nézzük, a néző nem vonódik be. Magyarán sokkal inkább fogunk aggódni Jake Gyllenhaal vagy Ryan Reynolds testi épségéért, semmint az általuk játszott karakterekéért. Arról meg már nem is beszélve, hogy a kezdő képsor tippre mindenfajta tudományos alapot nélkülöz, tehát azonnal egy bizonyos kategóriába helyezi az egész filmet.

És igen, rutinos olvasóim már sejthetik, most jön az, hogy DE. Mert Daniel Espinosa, rendező eléggé ért a feszültségkeltéshez. Ez az, amiben a Life közel csúcsra van járatva, és ez az, ami miatt tovább gördül a sztori, függetlenül attól, hogy a szereplők mennyire hoznak megkérdőjelezhető döntéseket. A már említett nyitány simán csak izgalmas, azonban ez később lúdbőrözésbe megy át, és tartja is a szintet majdnem végig. Az utolsó egyharmadra én úgy éreztem, kifogyott a szufla, a végjáték is eléggé borítékolható némi filmnézős rutinnal. A meglepetés mivolta csak azért nem marad el, mert meg merték lépni a dolgot, de mivel B-filmről beszélünk, abban a kategóriában pedig mindig is több tökösség volt...nos, ebből a szempontból viszont annyira mégsem meglepő, hogy meglépték.

Nem ebből a filmből fogjuk megtudni, hogy mi az élet értelme. Nincs mögötte filozófia, sőt, igazából semmi komolyabb tartalom sem. Ha valaki már sok scifit látott, nem kevés utánérzést is fel fog benne fedezni a korábbi darabokból, és mivel mindenfajta eredetiséget nélkülöz, nem válik a későbbiekben sem hivatkozási ponttá. A Life tipikusan az a fajta film, amit én egyszernézősként szoktam aposztrofálni, de ha hajlandóak vagyunk megbocsájtani a hibáit, és szeretjük a klausztrofób hangulatot, meg az ebből adódó "hideg futkos a hátunkon"-érzést, adhatunk neki egy esélyt, mert ebből a szempontból elég kellemes 100 percet nyújt.