Tomb Raider

Lara Croft (Alicia Vikander) még gyerek volt, amikor az apja (Dominic West) hét évvel ezelőtt elindult Japánba, egy ősi mítoszt felkutatni, ám sosem tért vissza. A lány azóta felnőtt, apja végrendeletével együtt azonban újabb nyomra bukkan, és mindenképpen a végére akar járni, de egy olyan ügybe tenyerel, amelyen a világ sorsa múlhat.

Oké, de miért? Miért egyből a világ sorsa? Nem lett volna elég egy szimpla kincskeresős kalandfilm?

A Tomb Raider egy olyan videojátéksorozat, amivel sosem játszottam igazán, de azért tisztában vagyok a fő elemeivel. Ezt most azért szögezem le előre, mert nem tudom objektíven megítélni, hogy a film vajon jó játékadaptáció-e, avagy sem. Mint kalandfilm, voltam rá kíváncsi, és ebben a formában szerintem működőképes. Csak hát mi a fenének van benne a világ megmentése? Különösen úgy, hogy a film második fele egy szigeten játszódik, ergo az izoláltság miatt a világ sorsa pont nem átélhető, épp ezért teljesen felesleges is. A magam részéről, ha egy ekkora franchise adaptálásáról van szó, kisebb ügyekkel kellett volna indítani, azt amúgy sem hiszem, hogy a stúdió egyetlen filmben gondolkodott volna. Ha a világ sorsa majd csak a második, vagy netán a harmadik részben kerül elő, csorbult volna attól bármennyire is ez a film? Fokozatosság, egyúttal hatásfokozás, mint olyan, ismerős? Plusz, ha már most erről van szó, mivel emelik a tétet a későbbiekben (már, ha ezek után bármi is megvalósul a folytatásból)?

És persze az is nyilvánvaló, hogy a 94 milliós büdzséből lejön a marketing, a színészeket is ki kell fizetni, és így tovább, de ha önmagában egy ekkora összeget nézünk, és közben látjuk, hogy a film trükktechnikailag milyen, nos, mondjuk úgy, hogy én szégyelltem magam a játékidő alatt. Fizika gyakorlatilag nem létezik a filmben, a CGI pedig annyira gyenge, hogy a számítógép generálta jelenetekben az előtér köszönő viszonyban sincs a háttérrel. Amikor például Lara a folyóba zuhan, szinte látszik, hogy azt egy medencében vették fel. Nem azt mondom, hogy dobjuk be a főszereplőt egy kiszámíthatatlan és brutális sodrású hegyi folyóba a hitelesség kedvéért, sőt még csak a dublőrét se, de komolyan olyan sokkal több pénzbe került volna rendesen megcsinálni a jelenetsort? A finálé, az összeomló sírboltból való meneküléssel dettó ugyanilyen, ha nem rosszabb.

Pedig Alicia Vikander jó a szerepben. Azzal sincs gond, hogy 30 éves létére 21 éves lányt játszik. Kellő mennyiségű izmot is pakolt magára, látjuk, hogy tanul bunyózni (tippre MMA, de nem vagyok benne biztos), szóval a fittsége rendben van. Az már más kérdés, hogy ilyen fizikum elég-e ahhoz, hogy ennyi mindent túléljen, de a fentiek mellett ilyen apróságokon már igazán nem érdemes fennakadni, a logika úgysem tartozik a film erősségei közé (már eleve ott bukik az ok-okozati összefüggés, hogy Lara elviszi az apja cuccait az egyetlen olyan helyre, ahová nem kéne). Akit viszont kicsit sajnáltam, az Walton Goggins, mert kedvelem a pasast, de ennél ő bőven tud többet is. Elvileg ő képviselné itt a sötét oldalt, de ha nem ismerném a munkásságát, azt mondanám, eléggé híján van a karizmának.

Tényleg kár, hogy ilyen kevés kalandfilm van manapság a moziban, mert az ember rákényszerül, hogy még egy ilyet is megbecsüljön, mint a Tomb Raider. Mert nem lenne ez rossz film (na nem két órában, inkább úgy 100 perc körül), megvan benne a potenciál, ahogy mondani szoktam, a lendülete is elég sodró ahhoz, hogy csak időnként üljön le a sztori, de valahogy mégsem az igazi. A Sahara, 2005-ből, azt már újranéztem párszor, és mindig ugyanolyan jó szórakozás, pedig az sem tökéletes. Most viszont csak azt éreztem, hogy egynek elment, de többször? Nem hinném.