Peternek (Michael Peña) rémálmai vannak. Azonban nem szörnyekről, vagy hasonló rémisztő alakokról álmodik. Nem, Peter álmait idegen invázió hatja át, és az emberiség kihalása. De mi van akkor, ha ezek nem egyszerű álmok? Mi van, ha Peter a hamarosan bekövetkező jövőt látja? És ha így van, vajon képes-e megváltoztatni azt?
Kis költségvetésű scifi, érdekes kérdések felvetése, szokatlan tálalás és Michael Peña komoly szerepben. Nekem ennyi elég volt, hogy felkeltse az érdeklődésemet, kár, hogy a film közepére időzített fordulat dacára sem lett jobb a végeredmény egy sorozat nyitóepizódjánál. Legalábbis inkább hasonlít arra, semmint egy mozifilmre, nem véletlen, hogy a Netflixre került.
Kezdjük két komolyabb problémával. Először is ennyire irritálóan életképtelen gyerekszereplőket már rég láttam filmben. Nem azzal van baj, ahogy játszanak (vagy nem csak azzal), mert még csak a karrierjük elején járnak, nemigen lehet sokat várni tőlük. A forgatókönyv azonban annyira életidegen szövegeket ad a szájukba, és olyan helyzetek elé állítja őket, hogy egyszerűen képtelenség azért drukkolni, hogy túléljék az eseményeket, sőt épp ellenkezőleg, bármennyire is fáj ezt kimondani. Másodsorban pedig a két főszereplő, Michael Peña és Lizzy Caplan között a nulla felé konvergál a kémia. Mindkettejüket kedvelem, és hozzák is az elvárható szintet, de házastársaknak hiteltelenek, még azon az elidegenedett szinten is, amit az alaphelyzet sugallni próbál. És nagy valószínűséggel a viselkedésük némiképp a koncepció részét képezi, de nem tudják átélhetővé tenni. Spoiler nélkül nehéz ezt megfogalmazni, de a lényeg az, hogy az utolsó egyharmadban nem volt meg bennem a reveláció, hogy "ááá, szóval ezért".
Trükktechnikailag nem kötnék bele a végeredménybe (legfeljebb az utolsó képsor gagyiságába, mert az tényleg minősíthetetlen), mert látszik, hogy nem 100 milliós volt a büdzsé, vagy legalábbis meglepődnék, ha mégis. Maga a dizájn amúgy sem rossz, kevés helyszín van, de azok jól néznek ki, sokkal többet ezek a filmek nem szoktak kisajtolni magukból.
A másfél órás játékidő hamar eltelik, de mint mondtam, végig az volt az érzésem, hogy ez egy sorozat pilotja, és nem csak azért, mert kissé nyitott a befejezés. Ha már a Netflixről van szó, akkor leginkább egy gyengébb Black Mirror-epizódhoz tudnám hasonlítani, viszont azok közül még a leggyengébb is jobb ennél sajnos (vagy szerencsére). Egyszernézős, pedig kicsit azért többet vártam tőle.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.