Mit tehet az orvosi egyetemre készülő Sam (Kiersey Clemons), ha apja, Frank (Nick Offerman) a lány gyerekkora óta dédelgetett álmát próbálná közben megvalósítani, nevezetesen: zenekart alapítana.
Éretten gondolkodva elszakadni a szülői háztól, kontra zenei tehetség és szárnypróbálgatás. Nagyjából erről szól a Hearts Beat Loud másfél órája, remek feelgood hangulattal, jó zenékkel és még jobb karakterdinamikával.
Időnként magam is csodálkozom, hogyan találok rá egy-egy filmre. A Hearts Beat Loud például nem klasszikus értelemben jött szembe velem, mert nem előzetest láttam, hazai forgalmazásról sem tudok. Létezik azonban egy youtube videósorozat, illetve annak különböző változatai, és mivel kedvelem Nick Offermant, miatta belenéztem. Semmi extra az egész, csak filmbeli partnernőjével a fiatalok által gyakran használt szlenget értelmezik, a dolog pikantériáját a nyilvánvaló generációs különbség, és Offerman sajátos személyisége adja. És mivel az ilyen videók általában valamilyen film promóciós anyagát képezik, némi kutatómunka árán már meg is lett mostani néznivalónk. Mindent az olvasókért (nem röhög).
De, hogy az előző bekezdésnek mi köze ehhez az egészhez? Csak annyi, hogy Kiersey Clemons és Nick Offerman között hibátlan a kémia, a fent említett generációs különbség ellenére, vagy épp azért, és ez a vászonidőre ugyanúgy vonatkozik, mint a promóciós videóra. Ez adja a film lelkét, ettől lesz hiteles az apa-lánya viszony, és igazából ez az, amitől előregördül a sztori. Ez, és a zenék. Már, ha valaki szereti az érzelmes indie filmekre jellemző kissé tipikus, de hangulatos soundtracket.
Tudtam, hogy Offerman elég korrekt zenei vénával rendelkezik, a filmben is játszik gitáron, dobon és basszusgitáron, plusz énekel is, de ami azt illeti, Kiersey Clemons tehetségéhez sem férhet kétség. A mellékszereplőkre sem lehet panasz, Toni Collette és Ted Danson mindig üde színfolt szinte bárhol, és az ilyen sztorikban szinte kötelezően jelen lévő szerelmi szál sincs agyonbonyolítva, teljesen jól illeszkedik a koncepcióba.
Sosem veszem készpénznek a plakátok és előzetesek hangzatos(nak szánt) üzeneteit, ezért nálam a fenti poszteren lévő "The Feelgood Movie We Need Right Now" sem 100%-os, de tény, hogy valamit nagyon eltaláltak. Lehet, hogy csak a megfelelő hangulatban ültem le elé, de szinte végig mosolyogtam, és akkor, abban a pillanatban nem is volt többre szükségem. Még ha nem is nézném újra a közeljövőben, egynek simán jó volt.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.