Rampage: Tombolás (Rampage)

Egy titkos űrállomás még titkosabb kutatási eredménye lezuhan, és megfertőz három állatot (egy albínó gorillát, egy farkast és egy krokodilt), melynek eredményeképpen azok nagyobbak, erősebbek, gyorsabbak, de leginkább agresszívebbek lesznek, a kormány pedig kénytelen bevetni a katonaságot. Egyedül Davis Okoye (Dwayne Johnson), primatológus, és Dr. Kate Caldwell (Naomie Harris), génkutató próbálja megakadályozni a vérontást, egyúttal elkerülni a katasztrófát.

A Rampage egy arcadejáték a 80-as évekből, söröskupak egyszerűségű játékmenettel: a fenti három állat bőrébe bújva bontsuk le egy-egy nagyváros épületeit, mielőtt a hadsereg kinyiffant bennünket. De hogy a fenében lesz ebből film? Hozzávalók (több személyre): egy csipetnyi génmódosítás, egy nagy maroknyi CGI, plusz egy darab Dwayne Johnson, ízlés szerint. Ennyi ez, és nem több. Egy szórakoztató zúzda, de, ha nem vigyázunk, és megpróbálunk jobban belegondolni a dolgokba, a nagyvárosi épületegyüttesek mellett az agysejtjeink is le lesznek rombolva.

Mert hát próbál a film valami üzenetet csempészni az akciójelenetek közé, de minden ilyen igyekezet kudarcba fullad, annyira szájbarágós. Közben meg látszik, hogy még véletlenül sem veszi komolyan magát a produktum, Johnson szájából pedig olyan egysorosok hangzanak el, hogy öröm nézni (az egyik előzetesben is elhangzó "hát persze, hogy a farkas tud repülni" csak egy az ékes példák közül). Így az egyetlen lehetséges jó tanács a Rampage megtekintése előtt az, hogy az agyunkat hagyjuk a vetítőtermen kívül. Ebben az esetben sanszos, hogy jól fogunk szórakozni, a 107 perces játékidő pedig így is úgy is hamar elmegy.

Ha azonban elgondolkodunk a látottakon, akkor feltűnhetnek olyan befoltozatlanul tátongó logikai lyukak, mint például egy génkutató cég és az ő privát űrállomásuk, ami csak úgy minden következmény nélkül aláhull az égből, de semmi gond, mert van egy magánhadseregük is, a nyomokat eltüntetendő. Vagy az a Jeffrey Dean Morgan, aki csak úgy a semmiből tűnik fel a film közepén, mindenféle, over the top jogkörrel intézkedni, valamint expozíciós monológokat elszavalni, beleragadva abba a nagyjából 65-70 fokos testtartásba, amit még a Walking Dead-ből mentett át. Hogy a pálfordulása mennyire reális, abba már tényleg bele se menjünk, mert nem ússzuk meg migrén nélkül. Na meg aztán Dwayne Johnson is elég megkérdőjelezhetően hiteles primatológusként, a katonai múltja már sokkal inkább passzol hozzá, pedig azt csak egy tablet kijelzőjéről olvassák fel nagyjából fél percben. Chicago evakuálása egy fél délután alatt meg már szinte szót sem érdemel.

Tényleg jobban járunk, ha a film erényeire koncentrálunk, na. A játékidő mostanában szokatlan rövidsége például pont megfelel arra, hogy egy pillanatra se üljön le a ritmus, gyakorlatilag egyik akciójelenetből a másikba csöppenünk, amik nem is néznek ki rosszul. Na persze akad jelenet, amiben kilóg a CGI-lóláb, de a 120 milliós költségvetésből azért kihozták, amit lehetett. A három állat elég vadul néz ki, a gorilla különösen, de persze ő az, akihez a nézőnek amúgy is kötődnie kell. Hogy humort csempésztek a személyiségébe, az kicsit érdekes húzás, vagy benyeljük, vagy nem, szerintem nem tolták túl. Az pedig, hogy Johnson karakterének kidolgozottsága kissé gyenge lábakon áll, nem jelenti azt, hogy rosszul játszik. Vele kapcsolatban én amúgy is azt szoktam mondani, hogy szerintem összetettebb figurákkal is jól boldogul, vagy legfeljebb karizmával kompenzál, mert az bőven sugárzik belőle mindig. Ahogy az olyan fokú önirónia is, hogy képes ő maga reklámozni egy a filmhez készült kamu előzetest.

A kinti korhatár besorolás PG-13, szóval a film elég vérszegény, pedig a zsánerhez illene (káromkodásból is csak egy félúton elharapott "motherfucker" jutott az eredeti hangsávba, de ez van). Az állatok azonban ehhez képest meglepően durván zúznak, még ha a végtagok a kamerán kívül szakadnak le, akkor is. Johnson korábbi katasztrófafilmjét (ugyanaz a rendező) már újráztam azóta, és másodjára is elég szórakoztató volt, de, hogy a Rampage kap-e második esélyt, arra csak az idő adhat választ. Egynek viszont rendben volt, a maga módján kellemes popcorn mozi.