A távol-keleti akciófilmeknek itthon azt hiszem, elég szűk rajongótábora van, de szerintem ez a film még azon a szűk táboron belül is csak az igazán elvetemülteknek való. Nem, mintha rossz film lenne, nem azért, viszont amit itt "látvány" címszó alatt elővezetnek, az nem biztos, hogy gyenge gyomrúak tolerálni tudják.
Amikor megnéztem az első részt (The Raid - Redemption), kissé túlértékeltnek gondoltam, viszont, mivel ilyen típusú akciófilmek nemigen jöttek szembe velem akkoriban, hajlandó voltam megbocsátani a hibáit, és inkább az erősségeire koncentrálni. Abból pedig volt bőven: a 100 perces játékidőbe annyi csonttörő bunyót zsúfoltak, amennyi csak belefért a hullámcsat egyszerűségű történet mellé.
Jó második részhez hűen, minden nagyobb, több, látványosabb, ráadásul a játékidő is felugrott 150 percre, de a sztorin még mindig lehetne nem keveset cizellálni. Elolvastam néhány kritikát, és eléggé egyöntetűen méltatják a filmet, de én az első részhez hasonlóan most is kicsit túlzásnak érzem a dolgot. Aki látott már az alvilágba beépülő zsaruról szóló filmet, egyetlen fordulaton sem fog meglepődni, ezt garantálhatom. Nincs is ezzel semmi baj, a sztori amúgy is unásig ismert, én sem mennék bele, amivel viszont szerintem baj van, az a film ritmusa. Lehet, hogy elszoktam az ázsiai filmektől, de nekem a történetvezetés egy kissé vontatott volt. Annyira azért nem, hogy várjam már, mikor jön egy újabb akciójelenet, de azért fartájékon eléggé megéreztem ezt a két és fél órát.
De ennyit a lehúzásról, jöjjenek a pozitívumok.
Lehet bármilyen jó egy akciófilm, ha nincs megtámogatva megfelelő operatőri munkával (gondolok itt az általam már olyan sokszor elátkozott kamerarángatásra), és oda illő zenével. Nos, itt minden a helyén van. A kamera sokszor egészen statikus, ráadásul közelről veszi a történéseket, így csak kapkodjuk a fejünket, mintha mi magunk is benne lennénk a sűrűjében. Néhány snitt erejéig pedig még olyan beállítások is feltűntek, amiket nem gyakran látok a műfajon belül: lázadás a börtönudvaron felülnézetből, küzdelem egy autóban szintén felülnézetből, mintha a tető maga a kamera lencséje lenne, autós ütközés, de a pórul járt kocsi belsejéből fényképezve, és ehhez hasonlók.
És a bunyók. Sok van belőlük, és egytől egyig nyers, brutális, csonttörő és nagyon, de nagyon véres. Az utolsó fél óra különösen kemény, lőfegyver alig van, szúró-, vágó- annál több, és rengeteg pusztakezes harc. Igazi ultraerőszakos akcióorgia, mindenfajta anatómiai realitást nélkülözve.
Az első részt sem láttam azóta, és ezt sem fogom egyhamar újranézni, de a bennem élő állat most biztosan megkapta a betevőt. Azonban tényleg csak a műfaj rajongóinak ajánlom.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.