Most akár szóról szóra idemásolhatnám az Oblivion kritikájának kezdő sorait, mert pontosan ugyanaz történt. Megint itt egy film, amit most, hogy már láttam, sajnálom, hogy moziban kimaradt. Megint itt egy Tom Cruise, aki keveset, sőt majdnem semennyit sem tomkrúzkodik, gyakorlatilag csak egy jó színészt látunk, aki történetesen megszólalásig hasonlít Tom Cruise-ra. Megint itt egy idegen-inváziós scifi. Megint itt egy jó szórakozás azoknak, aki szeretik az ilyesmit.
Bill Cage (Cruise) újra és újraéli ugyanazt a napot. Harcba induló katonák közt ébred, velük együtt kénytelen a csatatérre vonulni, hogy megakadályozzon egy idegen inváziót, és ezzel megmentse a világot, de bármennyire is igyekszik helytállni, előbb vagy utóbb meghal. És ekkor újraindul a nap.
Láttunk már hasonlót, de nem ilyen köntösben. És ebben a köntösben gyakorlatilag az első csatajelenettől beránt a film, mit beránt, a szó szoros értelmében letarol.
A látványba abszolút nem tudnék belekötni. A csaták hihetetlenül látványosak, minimális a kamerarángatás, mégis ott érezzük magunkat a helyszínen, vagy, ha nem, már ugranánk is bele egy exoskeletonba, és mennénk mi is ufót gyakni. Egy pillanatig sem unatkoztam, annyira sodró a lendület.
A történetbe bele tudnék kötni, ha nagyon akarnék, de mivel ennyire jól szórakoztam, inkább hagyom. Egy kvázi-időutazós filmnek mindig megvannak a maga buktatói, de kár rajtuk lovagolni, ha az élmény kárpótol.
A színészek is megtesznek minden tőlük telhetőt. Tom Cruise gyakorlatilag otthon hagyta a szokásos manírjait (egy film végi tomkrúz-vigyor kivételével), egyszerűen csak színészkedik, ráadásul jól. Remekül hozza a film elején a harcot-még-csak-tévében-látott katonát, és ahogy számtalanszor újraéli a napot, egyre edzettebb, egyre jobb lesz. Mintha ugyanazt a pályát játszaná egy videojátékban újra és újra, amíg a végén már kívülről tudja, mikor hova kell lőnie, mégis egy pillanatra sem bízza el magát, mert tudja, hogy nem teheti.
És Emily Blunt. Régóta kedvelem már (szemcukor-faktor kipipálva), de sosem néztem volna ki ebből a törékeny nőből, hogy ekkora badass tud lenni. Szépen ki is gyúrta magát, de a nőiességét megőrizve. Teljesen hiteles a szerepben, ráadásul remek az összhang közte és Cruise közt.
Ha valaki nem agyatlan látványorgiára vágyik, hanem egy jól megírt, és remek tempóval kivitelezett akció-scifire, akkor bátran tudom ajánlani. Nálam tuti újranézős lesz. És újra. És újra. És újra. És bocs, de nem hagyhattam ki.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.