Van egy mondás, miszerint a háborúhoz három dolog kell: pénz, pénz, pénz. És azt hiszem, épp ez a három dolog mozgatta az alkotókat is, amikor úgy döntöttek, hogy ezt a történetet két filmben mesélik el. Na de lássuk, miről is van szó.
Katniss (Jennifer Lawrence) a 13. körzetben lábadozik a legutóbbi viadal után, miközben Peetát (Josh Hutcherson) fogva tartják a Kapitóliumban. A körzet elnöke, Alma Coin (Julianne Moore) Plutarch Heavensbee-vel (Philip Seymour Hoffman) karöltve felkéri Katnisst, legyen a forradalom "arca", egy jelkép, ami meggyőzi a többi körzetben élő embereket, hogy összefogva megdönthetik a Kapitólium zsarnoki uralmát.
És erről van szó kicsivel több, mint két órában, írd és mondd, 2, azaz kettő darab akciójelenettel, amelyek egyike sem tart 5 percnél tovább. A történet kettévágásához egyetlen pozitívumot tudok csak társítani, nevezetesen, hogy jó helyen van a cliffhanger. Hatásos, de nem hatásvadász. Én egy kicsit korábbra gondoltam, és ha sorozatról lenne szó, ott ütősebb (elnézést a szójátékért, majd meglátjátok, ha megnézitek) lett volna, de ebben a formában is jó. Csak hát az egész felesleges. Várni még egy évet, hogy láthassuk a végkifejletet? Magyarán mielőtt jövőre megnéznénk a második részt moziban, előtte még egyszer meg kell majd nézni ezt, mert már a kutya se fog emlékezni semmire, legfeljebb az elvakult rajongók. Szóval ez tényleg csak a pénzszerzésről szól, semmi másról. Mintha egy k*rvánál külön kéne fizetni az előjátékért, csak ez talán kevesebbe kerül. Legalábbis, ha a mozijegy árát nézzük.
De hogy valami jót is mondjak: Jennifer Lawrence kifejezetten jól játszik. Több a dráma, nagyobb teret is kap, és ki is használja. Remélem, szépen kiforrja majd magát az évek során.
Josh Hutcherson kevés jelenetet kapott, de azokban mind jó, különös tekintettel a film végére. Nagyon érdekelne, hogy a testét CGI-jal oldották-e meg, nagyon néztem, de nem tudtam megállapítani. Mert ha nem, akkor minden elismerésem. Ennél többet nem mondok.
A többiek viszont igazából csak statisztálnak, szinte teljesen hangsúlytalanok. Elizabeth Banks az előző részben is meglepett, és most is van néhány remek pillanata, csak játékideje nincs rendesen kibontakozni. Mint ahogy Julianne Moore-nak, Woody Harrelsonnak, Donald Sutherlandnek, vagy az időközben sajnálatosan elhunyt Philip Seymour Hoffmannak sem. Hozzák a kötelezőt, de ennyi, nem több.
A társadalomkritika továbbra is világos, és érthető, ezzel korábban sem volt gond. De kettészedni felesleges volt. A második résszel együtt viszont látatlanban is javaslom.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.