Bosszúállók: Ultron kora (Avengers: Age of Ultron)

Jó folytatáshoz hűen ez a film is nagyobb, több, látványosabb, és van egy nagy előnye az előző résszel szemben: sokkal komplexebb is. De ez az előny a hátránya is egyben, és meg is mondom, miért. Előny, mert ez egy jelentős előrelépés valami grandiózusabb felé, és szépen tágítja az univerzumot is (az általunk ismert világegyetemet, és a Marvel filmes univerzumát egyszerre), egyúttal az olyan filmek létjogosultságát is igazolva, mint amilyen a Guardians of the Galaxy. Viszont hátrány, mert a komplexitás miatt láthatóan nem kevés jelenet a vágószoba padlóján végezte. A 140 perces játékidő dacára érezhetően hiányzik még legalább fél óra történetmesélés. A stúdió beleesett abba a csapdába, hogy nem tudta eldönteni, melyik ujját vágja le, így a döntést a rendezőre bízta, az instrukció csak annyi volt, hogy valamelyiket muszáj lesz. Nem tudom, talán féltek a Marvel fejesei egy közel háromórás filmtől. Az viszont biztos, hogy ennyi történetszálat egyszerűen képtelenség belezsúfolni ebbe a bő két órába.

Tony Stark (Robert Downey Jr.), Banner doktorral (Mark Ruffalo) karöltve a világbékén dolgozik. Egész pontosan egy Ultron nevű mesterséges intelligencián, ami visszaverne minden, esetleges Föld elleni külső támadást. De Ultron öntudatra ébred, robottestet épít magának, és alkotói ellen fordul. Mert szabadulni vágyik, de a szabadságát az emberek kiirtásában látja.

Örülök, hogy ezt a filmet is Joss Whedon jegyzi, de sajnálom, hogy a következőt már nem fogja. Persze, amilyen hírek voltak az alkotói szabadságának megnyirbálásáról, végül is érthető. És, hogy miért örülök? Mert az arányérzékére most is lehetett számítani. Sikerült úgy bemutatnia egy mára már összeszokott csapatot, hogy az egyes karakterekből további mélységeket is láthatunk. És az akciók terén sem az volt az elsődleges szempont, hogy hány épület dől romba, vagy hány város pusztul el, a lakosságról már nem is beszélve. Ami pusztítás van, az nagyrészt indokolt, és nem fordul öncélúságba. Jó példa erre a jelenet, amiben a Skarlát Boszorkány megbűvöli Bruce Bannert, előhozva belőle az eddigi legeszeveszettebben dühöngő, zsigeri Hulkot. Tony Stark kénytelen bevetni ellene a Hulkbuster páncélt, egyszerűen nem tehet mást, mert nincs semmi más, ami elég erős ahhoz, hogy felvegye a szörnnyel a harcot.

De nagyon előreszaladtam, jöjjenek előbb az új karakterek:

Wanda Maximoff/Skarlát Boszorkány (Elizabeth Olsen) - A képregény szerint ő, és ikertestvére, a mutáns Magneto gyerekei. Ez csak azért érdekes, mert a szinkronos verzióban többször is elhangzik a "mutáns" kifejezés, pedig elméletileg egy hosszas jogi hercehurca miatt nem használhatnák. Ezt most nem fejteném ki, akit érdekel, olvasson utána. A lány amúgy elég összetett képességgel bír, a pontos megfogalmazásért kattintanotok kell. Olsen kisasszony (aki mellékesen a híres/hírhedt Olsen ikrek húga) pedig, fiatal kora ellenére remekül boldogul a karakterrel.

Pietro Maximoff/Higanyszál (Aaron Taylor-Johnson) - Az emlegetett tíz perccel idősebb ikertestvér. Fénysebességgel képes futni, és emberfeletti ereje van. Színészileg (és amúgy minden más tekintetben is) alulmarad a többiektől, az alakítása maximum tisztes iparosmunka, de sajnos játékideje sincs igazából kibontakozni.

Ultron (James Spader) - A mesterséges intelligencia egy szinte elpusztíthatatlan robottestben. Kiemelem, mert mégis csak ő a gonosz karakter, aki ellen küzdeni kell, de Spader teljesítményéről a szinkronos kópia miatt sajnos nem tudok beszámolni. A karakter kettősségét sikerült a szinkronban is jól visszaadni, de mint gonosz, kissé alulmotivált.

Jarvis/Vízió (Paul Bettany) - Jarvis eredetileg Tony Stark kvázi személyi titkára, egy fejlett mesterséges intelligencia, ami mindent irányítása alatt tart. Persze őt meg Tony tartja irányítása alatt, tehát esély sincs arra, hogy esetleg visszaéljen a hatalmával. Ultron ügyködésének hála viszont mégis testet ölt, így lesz belőle Vízió. Jarvis szinkronja szerintem nagyon el volt találva, de Bettany sem okoz csalódást, hallottam eleget eredetiben. Viszont, ha lehet, Vízióként még jobb, ráadásul kötődik hozzá egy olyan áll-leejtős jelenet, hogy egy pár másodpercig az egész moziban síri csend lett.

A régi arcokat már nem kell bemutatni, mindenki hozza, amit várunk tőle, akire viszont külön kitérnék, az a Jeremy Renner által alakított Hawkeye. Egy olyan váratlan, de egyszerűségében mégis nagyszerű jelenettel sikerült elmélyíteni a karakterét, hogy egy pillanat alatt megbocsátottam minden szürkeségét, amit az előző részben felhánytorgattam róla.

És legalább ennyire örültem a Fekete Özvegy/Bruce Banner összhangnak is, és nem csak azért, mert a flörtölő Scarlett Johanssont mindig jó nézni.

Ennyit a szereplőkről, vissza a látványhoz, mert végül is az a lényeg, azért ülünk be rá, hogy elégedetten csettinthessünk a végén. Ebből a szempontból viszont érdekes, mert nem úgy látványos, hogy azt mondogatjuk magunkban, hogy "ilyet még sose láttunk azelőtt" (leszámítva a film végén a "városreptetést"), és közben a leesett állunkat keresgetjük. Ezt a hatást Whedon apróbb jelenetekkel is képes elérni. Nem. Ezt egész egyszerűen csak jó nézni, és anélkül szegez a székbe, hogy a legkisebb erőlködést is látnánk rajta. Összetett és hihető, amit látunk, akármennyire is scifibe illő a környezet. És számomra ez az érzés az, ami miatt beülök rá. Mert lehet akármekkora a pusztításorgia, és tarthat akármeddig, egy idő után túlcsordulnak az érzékeim, és attól a ponttól engem elveszített a film. Kell ez a fajta ritmus, hogy nem veszem észre, mennyi idő telt el sem két jelenet között, sem egy adott akció alatt. Jól van adagolva, ennyi az egész.

És aki azt gondolja, hogy most jön a szokásos 'de', annak sajnos igaza lesz.

Mert nagyon látszanak a hibái ahhoz képest, hogy most láttam először. Az a rengeteg kivágott jelenet azt eredményezi, hogy bizonyos motivációk egyszerűen elsikkadnak, bizonyos karakterek fel- és eltűnnek szinte minden magyarázat nélkül, a megoldások pedig hirtelen, már-már önmaguktól adódnak. Spoiler nélkül persze nehéz erről beszélni, de sajnos így van. Bizonyos jelenetek előtt, vagy után konkrétan meg lehet mondani, hogy "na itt még biztos történt valami, csak kivágatták", és ez nagy baj. Valószínűleg érkezik majd belőle rendezői verzió (legalábbis rebesgetik), és talán akkor majd helyükre kerülnek a dolgok, de addig keserű lesz a szájíz.

Az összkép persze ennek ellenére is jó, és ha az egyes karakterek eredettörténetei az első Bosszúállók-film előzményei voltak, akkor ez most láthatóan valami sokkal nagyobb dolog kezdete. A kérdés csak az, hogy az eljövendők tudják-e emelni a tétet? Na meg persze az is, hogy vajon mennyi van még a Marvel-féle "a hősök megmentik a világot"-receptben?