Órák (Hours)

Elöljáróban annyit, hogy a filmet még Paul Walker halála előtt egy hónappal láttam, de az akkor írt kritikát változtatás nélkül raknám ide, mert nem szeretnék sajnálkozni egy elvesztegetett tehetségen, azt úgyis jó néhányan megtették már előttem. Én inkább erre a fickóra szeretnék emlékezni, illetve az ilyen pillanataira.

Nolan Hayes (Paul Walker) a Katrina hurrikán idején, egy New Orleans-i kórházban ragad a koraszülött kislányával (a felesége meghalt szülés közben), mivel a kislány inkubátorban fekszik, és még legalább 48 órán át nem tud önállóan lélegezni (nem tudom, ennek mennyi valóságalapja van, de így hangzik el a filmben, fogadjuk el). A kórházat evakuálják, viszont az inkubátor helyhez kötött, és mivel áram nincs, egy kézi, tekerős áramfejlesztővel tölti az apa az akkumulátorokat, ez viszont csak szűk 3 percnyi energiát biztosít.

Talán egy kicsit túl sok mindent akartak belezsúfolni a feszültségteremtés kedvéért. Pedig az alap felütés is elég feszültséget hordoz magában, és Walker számomra épp akkor nyújtja a tőle telhető legjobbat, amikor csak egyedül van a vásznon. De vannak itt fosztogatók, fogyóban a kislány infúziója, jelezni kell a közelben cirkáló helikoptereknek, ráadásul két napig alvás nélkül és csak minimális táplálék-bevitellel nyilván nem egy leányálom.

Szóval ismét érvényesült az "aki sokat markol, keveset fog" tétele, de ettől függetlenül a film végig kellően feszült, szépen adagolt flashback-ekben megismerjük a férfi és a felesége kapcsolatát, Walker pedig kifejezetten jó, visszafogott, őszinte a játéka. Talán nem lesz nagy formátumú színész, de ilyeneket gond nélkül rá lehet bízni. Semmi extra, de korrekt iparosmunka, egyszer simán megérte megnézni.