Tracks

Robyn Davidson 1977-ben hűséges kutyájával, Diggityvel, és négy tevével, 9 hónap alatt átkelt az ausztrál sivatagon Alice Springs-től az Indiai-óceánig. Az 1700 mérföldes gyalogutat nem bizonyítási vágyból vállalta, és nem is valamilyen rekordot akart felállítani, és bár a vállalkozást az apja ihlette, mint oly sokszor, a belső, spirituális utazás most is fontosabb volt, mint a ténylegesen megtett út.

Fantasztikus, lassú folyású, igazi hangulatfilm. Észrevétlenül szippant be, és egészen a stáblista végéig ott is tart, de azt hiszem, nem túlzás azt mondani, hogy sokkal tovább velünk marad.

Mia Wasikowska csodálatosan játszik a főszerepben. Kevés eszközzel, visszafogottan, de mégis magával ragadóan. Az ilyen egyszereplős filmek mindig a színészen állnak vagy buknak, de itt a bukás szóba sem jöhet. És ami számomra egy plusz mélységet kölcsönzött a karakterének, az az, ahogy a kutyával bánik. Gondolom, van sajátja is, mert ezt a fajta kötődést nem, vagy csak nagyon nehezen lehet megjátszani. Az ehhez kapcsolódó érzelmi csúcspont egyszerűen hibátlan.

Az ausztrál táj, mint mindig, most is káprázatos. A szemet gyönyörködtető vidék csodálatosan van fényképezve; megkockáztatom, hogy a sivatag sehol máshol a világon nem ilyen szép, és változatos. Mindez gyönyörű, lüktető, érzelemdús aláfestőzenével.

Nem mondok többet, minden más felesleges szócséplés lenne. És azt sem mondom, hogy mindenkinek tetszeni fog, mert rétegfilm. De látni kell, mert egyedülálló élmény.