Lucy

Másfél órás WTF. De a legrosszabb fajtából.

Létezik egy elmélet, miszerint az agyunknak csak a 10%-át használjuk. Lucy (Scarlett Johansson) hasába egy új, kísérleti drogot varrnak, hogy futárként átvigye a határon, de miután egy verést követően a csomag kiszakad, az anyag bejut a vérkeringésébe, ezzel láncreakciót indítva el. A végeredmény egyrészről az, hogy fokozatosan eléri a teljes agykapacitását, egészen a 100%-ig, másrészről pedig az, hogy lassan Luc Besson rendező urat is odaültetem az őt megillető helyre, közvetlenül M. Night Shyamalan mellé.

Most egész komolyan: mi az isten van Luc Bessonnal? Ül otthon bemindenezve egy véget nem érő kokótripben, és azon filózik, hogyan Qrhatja el még jobban a karrierjét? Komolyan szeretném tudni, hogyan pattannak ki a fejéből (ezt a darabot nem csak rendezte, de a forgatókönyv is őt terheli) ezek a rosszabbnál rosszabb filmek, amiket az utóbbi időben íróként, producerként, vagy rendezőként elkövetett. Leon, a profi? Nikita? A nagy kékség? Emlékszik még a rendező úr ezekre egyáltalán?

Bár azt mondhatnám, hogy Scarlett Johansson miatt megérte végig-homlokcsapkodni, de nem. A kisasszony amúgy is elég érdekesen választ filmeket, de ez a mostani még az ő kvalitásaival (gondolok itt most a színészi teljesítményére inkább, semmint az anatómiai felépítésére) is kritikán aluli. A film 90%-ában egy bizonyos arckifejezést használ, nevezzük nevén: fapofa. És, ha valaki ennyire antiszínészben (urambocsá fullkreténben) nyomja, akkor még az általam igencsak favorizált eyecandy-faktort sem tudom értékelni.

Morgan Freemanről általában azt szoktam mondani, mint Liam Neesonról, mégpedig, hogy tőlem akár a telefonkönyvet is felolvashatja, annyira szeretem hallgatni az orgánumát. És igazából azt hiszem, megtesz minden tőle telhetőt, de hát sz*rból várat ugyebár. Meg azért azt is tegyük hozzá, hogy néha ő is csúnyán belenyúl a nemjóba.

Min-sik Choi meg az Oldboyban is jól adta az őrültet, de itt egyrészt takaréklángon ég, másrészt végig azt kérdeztem magamtól: miért pont ő van itt? Bármelyik tucatjapó megtette volna.

A látvány? Még az elején egészen élvezhető, de a repülőgépes-két-laptopon-mátrixot-gépelős jelenettől már tényleg egy folyamatos homlokcsapkodás. És az a CGI-autósüldözés, jézusom. A rendszeres időközönként bevágott áltudományos hablatyról, meg az állandó százalékmutogatásról már nem is beszélve. Éppen hogy nem szólal meg egy narrátor, hogy "itt most ez a dolog ezért és ezért történik, értik, kedves nézők?"

Azt gondoltam, bármennyire is lehúzza a szaksajtó, egy esti agydurrantásnak megteszi majd, de az a helyzet, hogy, ha a film alapfelütéséből indulok ki, akkor az a bizonyos 10%, nálam most vészesen megcsappant. Ezt érte el, semmi mást. Semmiképp nem ajánlott.