Dennis (Kim Kold), 38 éves, hivatásos testépítő, az édesanyjával (Elsebeth Steentoft) él Koppenhága külvárosában. Nincs könnyű dolga a nőkkel, ez egyrészt testi adottságaiból következik, másrészt hiába ekkora darab, rendkívül bátortalan. Ha nagy néha ki is mozdul, hogy egy lánnyal megismerkedhessen, akkor is inkább hazudik az anyjának arról, hogy hová megy, és miután este hazaér, így is minden alkalommal kérdések özöne várja: "hol voltál? miért volt kikapcsolva a mobilod? ne hazudj, nem moziban voltál! mit néztetek meg?" Igazi passzív-agresszív boszorkány az anyja (már elnézést), ahogy uralkodni próbál rajta; még mindig gyerekként kezeli, pedig néha ő maga is gyerekesen viselkedik.
Viszont, amikor nagybátyja hazajön Thaiföldről újdonsült feleségével, Dennisnek az a naiv gondolata támad, hogy az az ország az ígéret földje: elég, ha odautazik egy hétre, és máris megtalálja az igaz szerelmet. De a helyről, ahol nagybátyja összeismerkedett álmai asszonyával, kiderül, hogy egy öreg strici üzemeltette prostiközvetítő, így Dennis néhány sikertelen próbálkozás után feladja. Míg egy napon véletlenül betéved egy helyi edzőterembe, ahol megismerkedik a tulajdonossal, Toi-val (Lamaiporn Sangmanee Hougaard), aki a férje halála után "örökölte" meg a termet.
Nagyon különös történet, és nagyon különös film. De az északi (jelen esetben dán) mozik már csak ilyenek szoktak lenni. A kamerakezelés rendkívül dokumentarista, szinte csak kézi kamerás felvételeket látunk, szép, hosszan kitartott képekkel, ezzel pedig nagyon személyes, nagyon intim atmoszférát teremtenek.
Érdekes, hogy Kim Koldot előbb láttam a Halálos iramban 6. részében, mint bárhol máshol, de már ott is feltűnt, hogy milyen hatalmas (meg is nyerte a Dán Nemzeti Bodybuilder Bajnokságot a maga 193 centijével, és 140 kilójával). Vin Diesel és The Rock is csak együttes erővel bírta lenyomni, külön-külön nem boldogultak vele. Itt is végig azt mondogattam magamban, hogy ez a fickó embertelenül nagy, csak nézem, de egyszerűen nem hiszek a szememnek. És erre még rá is tesz egy lapáttal, hogy mennyire nyugodt, halk szavú, igazi jámbor óriás, aki a viselkedésével tényleg azt váltja ki, hogy az ember legszívesebben megölelné.
És az is érdekes, hogy a Lamaiporn Sangmanee Hougaard által alakított Toi nem éppen az a kimondott nőideál, az a két prosti, akivel Dennist össze akarják hozni, sokkal csinosabb nála, de itt is bebizonyosodik az, hogy a belső értékek sokkal fontosabbak. Ez a két ember megtalálja egymásban azt, amire szükségük van, hiába választja el őket egy világ egymástól.
Akit viszont még mindenképpen külön kiemelnék, az Elsebeth Steentoft. Ritka az olyan átütő alakítás, ami miatt már öt perc után szívből lehet gyűlölni valakit, de az övé ilyen. Egyszerűen félelmetesen jól játszik.
Thaiföldből ugyan nem látunk sokat, de amit igen, az szép. Nagyon érdekes lehet az ország amúgy, csak, hogy egy példával érzékeltessem: a szálloda recepciósa tökéletes természetességgel megkérdi Dennistől, hogy a lányt, akit esetlegesen fölvisz majd magához, előre szeretné-e kifizetni, ugyanakkor a nyílt utcán nem szokás csókolózni. Furcsa, hogy egy országban, ahol majdhogynem egy komplett iparágat építettek a prostitúcióra, azért még létezik egyfajta prüdéria.
Rétegfilm, és ezúttal nem tudom azt mondani, hogy "ennek ellenére berántott", de az biztos, hogy megérte megnéznem, tartalmas másfél óra volt.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.