Hank Palmer, az arrogáns ügyvéd (Robert Downey Jr.) édesanyja meghal, így kénytelen hazalátogatni a szülővárosába. Abba a városba, amiből mindig is szabadulni akart, és kénytelen szembenézni apjával, a keménykezű bíróval (Robert Duvall), és a múlttal, amit annyi éve már, hogy hátra hagyott. Ám a temetés után nem utazhat rögtön haza (bár szívesen megtenné), mert apját gyilkossággal vádolják. Innentől pedig két dolog elkerülhetetlen: előbb vagy utóbb el kell, hogy vállalja apja védelmét, és előbb vagy utóbb, de szembe kell nézzen a múlttal, és annak összes sérelmével.
Két ilyen színésszel, és egy ilyen történettel szerintem a legrosszabb rendező is elboldogul. És, hogy milyen lett a végeredmény? Hatásvadász, de jó.
Robert Downey Jr. remek karakterszínész. Aki már unja a manírjait, az megnyugodhat, abból kapunk kevesebbet, és igazi színészetből többet. Sokkal többet. Kézzel foghatóvá teszi az apa-fiú kapcsolat drámaiságát, de közben ugyanolyan jól hozza a cinikus, önző, arrogáns ügyvédet is.
Robert Duvall pedig egy élő legenda, kár is ezt vitatni. Még ha be is csúszott néhány hiba a filmográfiájába, bőven a pozitív oldalra billen a mérleg. Minden rezdülése aranyat ér, egy ilyen karakterre, mint a bíró, aki a fiaival ugyanolyan szigorú, mint a tárgyalóteremben, keresve se találhattak volna nála tökéletesebbet.
Mellettük azért felbukkan még néhány ismert arc (Billy Bob Thornton, Vincent D'Onofrio, vagy a 42 évesen is elképesztően szép Vera Farmiga), és tényleg jól is játszanak, de csak a háttérben, Downey és Duvall kettőse mindenki mást elhalványít.
És aki most arra számít, hogy itt következik egy "de", annak sajnos igaza lesz.
Ugyanis két nagy hibája van a filmnek: egyrészt túl sokat akartak belezsúfolni (140 perc a film), a tipikus "tékozló fiú hazatér"-sztori mellé kapunk még egy "a régi szerelmemnek van egy lánya, akinek lehet, hogy én vagyok az apja"-szálat, egy "válófélben vagyok, de szeretem a kislányomat"-epizódot, plusz Hank mindkét testvére problémás (az egyik egy kissé szellemileg visszamaradott, a másik meg baseball-sztár lehetett volna, ha egy baleset derékba nem töri a karrierjét), ráadásul pedig a bírónak régebben gondjai voltak az itallal. Ez így együtt túl sok.
A másik hiba pedig a pátosz, amit nagyon csúnyán túltoltak. Ha megnézzük Janusz Kaminski operatőri munkásságát, láthatjuk, hogy ért a fényképezéshez, és a csodás atmoszféra képi megjelenítéséhez. Most sincs ez másképp, tényleg gyönyörű képeket kapunk, ráadásul ezeket kézi kamerás (talán super 8-as) felvételekkel egészíti ki, ami még csak nem is öncélú, megvan az oka. Minden adott ahhoz, hogy két igazán nagy formátumú színészt lássunk, ahogy szakmájuk legjavát nyújtják. De úgy látszik, ez nem volt elég. Spoiler nélkül nem tudnám részletezni, így legyen elég annyi, hogy például a bírósági tárgyalások néha elég érdekesen alakulnak. És még sorolhatnám.
Hogy ettől függetlenül ajánlom-e? Hát persze. Mindazoknak, akik kedvelik a tárgyalótermi drámákat (különösen, ha azok családi szálakkal vannak megtűzdelve), remek színészek tolmácsolásában. Egy kérdésem azért még lenne, bíró úr, mert nem vagyok szakmabeli: ha a fiam az ügyvédem, az nem összeférhetetlenség?
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.